A felemelkedő légáramlatokra vannak bízva a pilóták

A hozzáértők és a laikusok egybehangzó véleménye szerint nem tartozik a legkellemesebb érzések közé, sőt egyenesen egészségkárosító, ha az embert fejbe vágja egy fémszerkezet, amely egy vontató repülőgépről lelógó kötélre van erősítve. Ám vannak olyanok – például a fotós és az újságíró –, akik ezt az egyébként megalapozottnak tűnő megállapítást figyelmen kívül hagyva vágnak át az őcsényi repülőtér leszálló területén. Na ilyenkor kezdenek élénk kalimpálásba és füttyjelzések leadásába a vitorlázórepülő versenyen segédkező startszolgálatosok – tudatva, hogy a reptér nem libalegelő.

Ott jártunk azonban kivételt képezett, ugyanis hiába volt ragyogó napsütés és felhőtlen égbolt, az időjárás nem felelt meg ahhoz, hogy a motor nélküli repülők felszállhassanak, és ami még fontosabb, kellő ideig – akár 4-5 órán át – a levegőben is maradjanak. Így az 56. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság és a 21. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság résztvevői aznap kénytelenek voltak a méretes szárnyak alatt hűsölni, és várni a kedvező feltételekre. Ám csupán egy-egy kóbor cumulus, vagy Mattburger Zsolt versenyvezető-helyettes érthetőbb megfogalmazásával élve, „fehér pamacsfelhő” jelent meg az égen. A repüléshez viszont ennél többre lett volna szükség.

Így kizárólag egy vontató repülőgép szállt fel, fedélzetén Varga Gyula pilótával és Panda kutyával. (Szemtanúk elmondása szerint a repülésért rajongó magyar vizsla vonyítani kezd, ha a földön hagyják.) Ők húzták föl a szondát, vagyis azt a vitorlázórepülőt, amely ellenőrzi, nem repülhető-e mégis a légtér. Termikeket, azaz felemelkedő meleg légáramlatokat keresett, amelyek egyébként levegőben tartják a vitorlázókat, így azok teljesíteni tudják a meghatározott feladatokat. Egy versenynap akkor eredményes, ha résztvevőknek legalább a háromnegyede teljesíti a távot, vagyis hazatér. Persze nem találomra indultak neki egy-egy napnak a pilóták. A reggeli eligazításokon a honvédség által biztosított meteorológus tudatta velük, mire lehet számítani az adott napon.

Szerencsére az időjárási feltételek nem voltak végig kedvezőtlenek, és a kéthetes verseny második hetére már maguk mögött tudták a pilóták azt a minimum négy napot, amely értékelhetővé tette a bajnokságokat. Amikor levegőbe emelkedhetett a teljes mezőny, az egészen pazar látványt nyújtott. A 41 versenyzőt alig háromnegyed óra alatt húzták a magasba a vontató gépek. De nemcsak ők és a vitorlázók hasították az eget a verseny ideje alatt. A Magyar Honvédség jóvoltából két Gripen is tiszteletét tette Őcsény felett.

Először volt Őcsényben a vitorlázó nemzeti bajnokság

Összesen 41 versenyzője volt 56. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokságnak és a 21. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságnak, közülük heten az Őcsényi Repülőklub tagjai. A nemzeti bajnokság programjában – amelyet először rendeztek meg Őcsényben – két kategória, a FAI Klub és a 18 méteres szerepelt, a hazainak mondható versenyben pedig a vegyes szabad kategóriában szálltak fel a pilóták. Eredmények, nemzeti bajnokság, FAI Klub: 1. Hamar Zoltán (Vario SE), 2. Földi Zoltán (Alföldi Aeroclub), 3. Kassai Péter (MALÉV Repülőklub). 18 méteres osztály és a szabad kategória: 1. Verebélyi Zoltán (MÁV Repülőklub), 2. Basa Richárd (MÁV Repülőklub), 3. Tülkös János (Alföldi Aeroclub).