Bárhová nézett, mindenütt gőzölgött valami

A Bonyhádon élő újságíró kilencedmagával, Gruber László gimnáziumi tanár vezetésével fedezte fel a magyarországnyi területű szigetet. A csapatnak már érkezéskor meglepetésben volt része.

– Repülőgépünk Keflavík város légikikötőjében szállt le, éjfél körül: ennek ellenére amikor kiléptünk a gép ajtaján, szinte nappali világosság fogadott bennünket – idézte fel a az első, jellegzetes helyi élményt Máté Réka. – Éppen kifogtuk a fehér éjszakák időszakát: minden este világosban pihentünk le. Előfordult, hogy hajnali háromkor kitekintettem szállásunk ablakán, kint már nappali fény volt ekkor.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Valami mindig gőzölgött. A bonyhádi csapat Izlandon a Godafoss-nál (Fotó: TN)
[/caption]

A szigeten egyébként messzire el lehet látni, hiszen ezen a vidéken már nem nőnek fák. A köves, sziklás holdbéli tájat füves területek, illetve cserje csoportok szabdalják. 

Ha Izland, akkor gejzírek és iszapfortyogók, méghozzá kötelező jelleggel. Ezek ott fortyognak, bugyborékolnak, füstölögnek, gőzölögnek, párállanak megannyi helyszínen. Máté Réka megfigyelte, hogy az izlandi illetékesek sikeresen hozták összhangba a turisták fokozott érdeklődését a természet maradéktalan megőrzésével.

Ugyanis könnyen és biztonságosan meg lehet közelíteni ezeket a látványosságokat, kijelölt turistaútvonalaknak és tájba illő fahidaknak köszönhetően. A kirándulók – amiképp azt a bonyhádiak is tették – egyszerű és tiszta házakban szállhatnak meg, mindenütt van főzési és zuhanyzási lehetőség.

– Utazásunk emlékezetes zárását a Strokkur jelentette. Ide, ehhez a híres gejzírhez látogattunk az utolsó napon. A Strokkur úgy nyolc percenként lövelli ki magából közel 30 méter magasságba a forró vizet. Nagy tömeg várt erre a pillanatra, a kitörés menetrend szerint be is következett. Az emberek azután ide-oda ugráltak, hogy elkerüljék a rájuk zúduló párafelhőt.

A Tolna megyei felfedezők mindemellett beteltek a tintaszínű tenger és az izlandi kék lagúnalátványával, kopár hegyeken vágtak át és zúgó vízesések mellett pihentek meg a valószínűtlenül zöld fűben. Mondanunk sem kell, hogy a világ ezen távoli sarkában is összefutottak magyarokkal.

– A gejzíreknél találkoztunk egy izraeli csoporttal. Feltűnt nekem, hogy egy idős úr nagyon figyel bennünket. Szóba elegyedtem vele és tiszta magyarsággal közölte: Magyarországon született. Kisvártatva befutott egy cseh csoport: már nagyon meg sem lepődtünk azon, hogy közöttük is akadt egy magyar származású ember.