Közélet

2012.11.09. 15:47

A római Pantheon mintájára készült

A rekonstrukciós festés során derűs, életigenlő tér születhet újjá, ahová a keresztény emberek nem szomorkodni járnak, hanem megmártózni a krisztusi szeretetben, mondta a szekszárdi Szent János és Pál kápolna restaurátora.

TEOL/Ihárosi Ibolya

B. Tóth Klára festőművész, restaurátor, költő és munkatársai restaurálták az idén már 252 éves szekszárdi kórházi kápolna kupolás terét. Arra kértük, válaszoljon a nem hétköznapi munkát, művészi tevékenységét firtató kérdéseinkre.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] B. Tóth Klára festő-restaurátor gyerekkora óta fest, az első portrét nyolc évesen rajzolta. Hét éve publikál verset, prózát (Fotó: TN)
[/caption]

– Mi volt a szekszárdi kórházi kápolnában végzett munka különlegessége, érdekessége?   
– A Szent János és Pál kápolna kupolás tere az elpusztult oltárfestményt kivéve korabeli barokk díszítőfestő munka, mégis sokkal árnyaltabb a festésmódja, izgalmasabb, merészebb a színvilága, mint a később fölfestett rétegeké. Amíg az 1936-os réteg (Cserna Győző munkája) a stukkóimitáción kívül egyetlen színárnyalattal, egyszerű csíkozással, oszlopfő nélküli pillérekkel készült, az alatta levő festésből pedig csak nyomok maradtak, addig a legkorábbi réteg érzéssel felhordott árnyalatokból áll. Az okker-narancs szegély övezte lilás árnyalatú betét drapériaszerű ráncokkal tagolt, lendületes látványt nyújt, szinte mozognak a falak, semmi sem statikus. A pillérfőket akantuszleveles korinthoszi fejezet díszíti. A vörösesbarna kazetták fölfelé csökkennek. Műemléki döntés értelmében lemeszeltük a gyenge kvalitású olajfestményt, amely Szűz Máriát töviskoszorúval és kereszttel ábrázolja, s amelyet 1820 körül festett Boros Ferenc vándorfestő. Az olajkép sem stílusában, sem  kvalitásában  nem illett a könnyed, lebegő barokk tér miliőjébe. Ahogy elkészült a feltárás, és eltűnt a nyomasztóan sötét kép, hirtelen mintha métereket emelkedett volna a kupola, okker keretezésben láthatóvá vált az opeion-nyílás, ahol kilátni az égre: szimbolikusan Istenhez száll fel az áldozat. Az egész kupolafestés a római Pantheon mintájára készült, itt persze a nyílás csak festett, de az illúzió, ami a barokk festészet lényege, működésbe lép.

– Ön szerint miért fontos, hogy rekonstruáljanak egy falfestést, hiszen lehet, hogy olyan lesz mint volt, de mégsem ugyanaz? 
– Aki most belép a kápolnába, ijesztően romos falfestést lát, és azt gondolhatja, ezt nem érdemes restaurálni, de mi, akik évtizedek óta dolgozunk a műtárgyak megmentésén, olyannak látjuk, amilyen lesz, amilyet mi tudunk kihozni belőle. A munkát hárman végeztük Mészöly Zsófia kolléganőmmel és fiammal, Borda Mátyással, aki már kollégám, és a folytatást is együtt végezzük, amikor mód nyílik rá. Egy szakrális teret, ahol kétszázötven éve annyi imát mondtak el a szekszárdi emberek és láttuk, mennyire fontos nekik ma is ez a kis agyonkínzott kápolna, különös alázattal kell kezelni. Gyakran betértek az emberek ide egy rövid imára, egy kis beszélgetésre. Nekünk is erőt adott a nagyon nehéz és sokszor monoton feltárás közben a tudat, hogy a szekszárdiak meg fogják becsülni a munkánkat. Rendszeresen napi 14-16 órákat dolgoztunk az állványokon, sokszor éjfélig, vagy éppen hajnalig. Sokkal nagyobb munka volt, mint ahogy az elején meg tudtuk becsülni, hiszen nem láttunk a hét-nyolc réteg alá. A rekonstrukciós festés során egy derűs, életigenlő tér születhet újjá, ahová a keresztény emberek nem szomorkodni járnak, hanem megmártózni a krisztusi szeretetben.

– Festőművész, költő, restaurátor, melyik az igazi életfeladata?
– Gyerekkorom óta rajzolok, festek, az első portrét nyolc évesen rajzoltam, amit már fel lehetett ismerni. Édesapánk református lelkész volt és amatőr festő, segítettünk neki mind a hatan a szeretetvendégség színdarabjainak díszleteit megfesteni. Valahogy így kezdődött, de már az óvónénivel vitatkoztam, amikor túl szabályos szőlőfürtöt akart rajzoltatni velem. Mondtam, hogy a szőlőfürt nem ilyen és rajzoltam neki egyet, amilyet otthon láttam. Nem bántódott meg, tetszett neki.
Tizenhárom éves koromtól a szentendrei városi szakkörbe jártam Pirk János festőművészhez, ott kezdtem olajjal festeni, aztán a pesti  Dési Képzőművész Körben készültem fel a felvételire. Kamasz koromban sokat írtam, iskolai irodalmi-képzőművészeti lapot szerkesztettünk a gimnáziumban, aztán az egyetem eltérített a képzőművészet és a restaurátori hivatás felé, majd harminc év után egy dél-tiroli élmény hatására szakadtak rám újra a versek. Tavaly jelent meg az első verseskötetem Archullató címmel, és készül a következő, prózát is írok, az is kiadna egy-két kötetet.
Nem hiszem, hogy a művészi indíttatás kordában tartható. Hol grafika, hol festmény, hol versformában születik meg, Minden igazi művészet szakrális, kapjuk, hát tovább kell adni.

Névjegy

B.Tóth Klára 1955-ben született Budapesten. Kisorosziban nőtt fel, hatgyermekes lelkészcsaládban, a Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett, 1982-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán. Mesterei:

festészet: Veress Sándor, restaurálás: Dénes Jenő, Varga Dezső, Görbe Katalin. Férje Borda Lajos gépészmérnök, gyermekeik: Mátyás, Noémi, Panna, Boróka. Tizenhat évig tanított rajzot a Baár-Madas Református Gimnáziumban.

Főbb restaurátori munkái: Budapesten a János pince pannói, a Termál Hotel Aquincum freskói, a Baár-Madas Gimnáziumban sgraffito, a Debreceni Református Kollégium freskói, a gödöllői Grassalkovich kastély barokk színháza, a Keleti Pályaudvar Lotz-csarnoka. Nyaranta képzőművész táborokat vezet, képzőművész gyermekeivel családi kiállításokon vesz részt. 2005 óta publikál verseket, prózát.

festészet: Veress Sándor, restaurálás: Dénes Jenő, Varga Dezső, Görbe Katalin. Férje Borda Lajos gépészmérnök, gyermekeik: Mátyás, Noémi, Panna, Boróka. Tizenhat évig tanított rajzot a Baár-Madas Református Gimnáziumban.

Főbb restaurátori munkái: Budapesten a János pince pannói, a Termál Hotel Aquincum freskói, a Baár-Madas Gimnáziumban sgraffito, a Debreceni Református Kollégium freskói, a gödöllői Grassalkovich kastély barokk színháza, a Keleti Pályaudvar Lotz-csarnoka. Nyaranta képzőművész táborokat vezet, képzőművész gyermekeivel családi kiállításokon vesz részt. 2005 óta publikál verseket, prózát. B. Tóth Klára festő-restaurátor gyerekkora óta fest, az első portrét nyolc évesen rajzolta. Hét éve publikál verset, prózát (Fotó: TN) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!