Szellemi örökségünk része

– A csobányolás nemcsak egy karácsonyi népszokás, hanem a bukovinai székelyek etnikai hovatartozásának egyik fontos kifejező eszköze, amely magába foglalja a gasztronómiánkat, a viseletünket, a vallásosságunkat, a tradicionális életmódunkat és az összetartozás üzenetét – nyilatkozta Csibi Krisztina. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke azt mondta, nagy örömmel fogadták a játék nemzeti jegyzékre való felvételét, amelyet komoly előkészítő munka előzött meg. A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságához benyújtott összefoglaló anyag mellé csatolták azt az ívet is, amelyet 13 500-an írtak alá, azonosulva a szövetség céljával.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Több generáció. Az idősebbek mellett a fiatalok is kötődnek hagyományaikhoz, a betlehemes fennmaradása is ezt tükrözi (Fotó: TN)
[/caption]– Azt tartom a legfontosabb eredménynek, hogy ismét bebizonyítottuk: a falvak olyan kultúrát őriznek a mai napig, amely életképes és komoly értéket képvisel. Erre lehet és kell is építeni! – vélekedett a szövetség elnöke. Hozzáfűzte, ahhoz, hogy ez hosszú távon így maradjon nagy szükség van a fiatalokra, hiszen a hagyományok megőrzésében, tovább adásában kulcsfontosságú az ő szerepük. Csibi Krisztina úgy látja, a jó cél érdekében összefogásra és cselekvésre ösztönözhetők az emberek, amely elengedhetetlen a vidék kultúrájának megmentése érdekében.

Ezen törekvéseikben – folytatta a szövetség vezetője – megerősítést és újabb erőt jelentenek az ehhez hasonló elismerések, mert ezek azt az üzenetet továbbítják, hogy nemcsak a népcsoporthoz tartozóknak, hanem az országnak is fontos a kultúrák jövője, a falvak szellemi öröksége.
– A bukovinai székelyek nagy tisztelettel és alázattal vannak elődeik iránt. Egyre másra alakulnak új hagyományőrző csoportok, élükön agilis, a kultúrájukat szívből szerető vezetőkkel és tagokkal, amely ugyancsak bizakodásra ad okot a jövőre nézve – zárta Csibi Krisztina.

Tizennyolcra bővült a nemzeti jegyzék
A bukovinai székely betlehemes játék négy másik elemmel együtt – a tápéi gyékényszövés, a szilvalekvárfőzés szatmár-beregi hagyománya, a kőszegi „szőlő jövés” ünnepe, valamint a hagyományos halászat a Duna magyarországi alsó szakaszán – került fel idén a Szellemi Kulturális Örökség immáron tizennyolcra bővült Nemzeti Jegyzékére.
A kihirdetés szövegét az elmúlt hétvégén vette át Csibi Krisztina, az országos szövetség elnöke Halász Jánostól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkárától a kőszegi Jurisics-várban, a Kulturális Örökség Napjai országos rendezvénysorozat megnyitóján.

A tíz-tizenkét szereplős játék résztvevői egy-két kivétellel mindenütt férfiak, fiúgyermekek. Míg régebben a házas emberek szokása volt, ma már főként a fiatalabb korosztály alkotja a csoportot, kiegészülve egy női kórussal, akik népviseletben kísérik a játékot.

A vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett az utóbbi évtizedekben a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja.

–A székelyföldi eredetű szép karácsonyi népszokást a Bukovinában eltöltött másfél évszázad, majd a rövid bácskai tartózkodás alatt, végül 1945 után a mai lakóhelyén: Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Pest megye településein is megtartotta a közösség – világított rá Csibi Krisztina.

A szövetség elnöke kifejtette: ahogy a betlehemes játékának, úgy a történetének középpontjában is a szálláskeresés áll, hiszen a hagyományokhoz való ragaszkodásukról, erős összetartozás-tudatukról ismert népcsoport kétszázötven éves történelme alatt többször kényszerült arra, hogy szülőföldjét, lakóhelyét elhagyva újabb és újabb vidékeken találjon otthonra.

A tíz-tizenkét szereplős játék résztvevői egy-két kivétellel mindenütt férfiak, fiúgyermekek. Míg régebben a házas emberek szokása volt, ma már főként a fiatalabb korosztály alkotja a csoportot, kiegészülve egy női kórussal, akik népviseletben kísérik a játékot.

A vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett az utóbbi évtizedekben a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja.

–A székelyföldi eredetű szép karácsonyi népszokást a Bukovinában eltöltött másfél évszázad, majd a rövid bácskai tartózkodás alatt, végül 1945 után a mai lakóhelyén: Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Pest megye településein is megtartotta a közösség – világított rá Csibi Krisztina.

A szövetség elnöke kifejtette: ahogy a betlehemes játékának, úgy a történetének középpontjában is a szálláskeresés áll, hiszen a hagyományokhoz való ragaszkodásukról, erős összetartozás-tudatukról ismert népcsoport kétszázötven éves történelme alatt többször kényszerült arra, hogy szülőföldjét, lakóhelyét elhagyva újabb és újabb vidékeken találjon otthonra. Több generáció. Az idősebbek mellett a fiatalok is kötődnek hagyományaikhoz, a betlehemes fennmaradása is ezt tükrözi (Fotó: TN) -->