A polgármester leköszön, de a közélettől elköszönni nem akar

Sűrűn cseng a telefon a Bátaszéki Közös Önkormányzati Hivatal polgármesteri szobájában. Ez egy átlagos nap, mondja lapunknak adott interjúja elején  Bognár Jenő városvezető, aki a ciklus végén abbahagyja munkáját.

– Lehet, hogy október 13-án is egymást érik majd a telefonhívások, de akkor már nem polgármesterként üdvözli a vonal túlsó végén lévőket. Belegondolt már abba, hogy milyen érzés lesz 27 év után megpihenni?

– Őszintén szólva még nem – válaszolta Bognár Jenő. Nagyon sok feladat vár rám az október 12-i választásokig, szeretném becsülettel, tisztességgel befejezni azt, amit elkezdtem. Úgy vagyok vele, ha majd lezártam ezt a szép időszakot az életemben, ráérek gondolkodni a folytatáson. Egy biztos: a nyugdíjas évek alatt sem szeretnék tétlenkedni.

– Hogy eddig sem ült ölbe tett kézzel, azt a számtalan beruházás, fejlesztés, közösségi program is jelzi, ami megvalósult Bátaszéken...

– Amikor egy települést várossá nyilvánítanak, akkor túl azon, hogy egy emberként dobban meg a helyi közösség szíve, egyúttal soha nem látott lehetőségek nyílnak meg előttük. Ez a mi esetünkben is így volt. Lendületet, inspirációt adott számunkra a városi rang, de nem utolsó sorban óriási felelősséget is jelentett, hogy vajon jól sáfárkodunk-e a ránk bízott javakkal. Úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez mérten minden tőlünk telhetőt megtettünk Bátaszék fejlődése érdekében. Ennek a kis mikrotérségnek a „közepe” lettünk, a közös hivataltól az egészségügyi ellátáson át az oktatásig, számos feladatot látunk el. De ez csak egy szűk keresztmetszete az elmúlt 27 évnek. Ennyi idő távlatából hihetetlennek tűnik, de amikor a település élére kerültem még csak közel 10 kilométer szilárd útburkolat volt Bátaszéken a mostani 32-höz képest; az utak nagy része társadalmi munkában készült el, akárcsak a Tájházunk, amelyet azóta már szintén felújítottunk. Nagyon sok ehhez hasonló kép villan fel bennem. De azokra is szívesen emlékszem, amelyek nem voltak ennyire látványosak.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Rajt-cél győzelem... A helyi közösség számos sikert ért el az elmúlt években. A tanuszoda átadásakor Bognár Jenő a vízben
[/caption]

– Mire gondol?

– Például arra, hogy sikerült fenntartani a békét az itt élő székelyek, svábok, felvidékiek között, a jeles eseményeinket pedig együtt, méltósággal ünnepeltük. Ugyancsak örömteli számomra, hogy sok civil szervezet, egyesület jött létre, rengeteget segítve ezzel a városnak, hiszen ők azok, akik összetartó közösségé kovácsolják az itt élőket. De ugyanilyen tudatos építkezés eredménye volt a testvértelepülési kapcsolatok felvétele, amelyek azóta is a barátságon és nem a felszínességen alapulnak. A partnerség elmélyítésében az iskolák és a civil szervezetek is példás szerepet vállaltak. És amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy amikor nagyon rossz állapotban volt a templomunk, akkor a Bátaszékről kitelepített svábok nagyon sok pénzt gyűjtöttek az épület megmentése érdekében. A Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás (TETT) alelnökeként pedig olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akik a templomi orgona elkészültéhez járultak hozzá.

– Ha már a Nagyboldogasszony római katolikus templomot említette. Úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségek után őszre a helyére kerül az új toronysisak.

– Akadályokkal teli utat jártunk be, de ezúttal is bebizonyosodott, hogy csak az összefogás és az együtt gondolkodás a célra vezető. Úgy tekintek a templom mostani felújítására, mint egy érdekes ajándékra, amelyet a sorstól kapok. Hiszen közel három évtizeddel ezelőtt és az elmúlt időszakban is veszélybe került az országos hírű építményünk, de végül elkerültük a lebontását. Úgy is mondhatnám, hogy a templom sorsa keretbe foglalta a vezetői pályafutásomat.

– Amelyet még tanácselnökként kezdett, majd a rendszerváltás után polgármesterként folytatott. Érte Önt kritika emiatt?

– Mindig azt vallottam, hogy egy akkora településen, mint a miénk is, nem párt-, hanem várospolitika van. Sokan azt hitték a ''90-es évek elején – amikor nagy fölénnyel választottak meg az emberek polgármesternek –, hogy én akkor kezdtem el templomba járni. Ugyanakkor, akik már régóta ismertek, pontosan tudták rólam, hogy keresztény neveltetést kaptam, csak nem gyakorolhattam helyben a vallásomat, Szekszárdon és Pécsett jártam misére. Aztán az itteni plébános azt mondta nekem 1994-ben: „Jenő, nem kell neked a megyeszékhelyre járni, még ha pár hétig furcsán is néznek majd rád, de gyere ide”. Időközben bekerültem a templom kórusába is, amelynek tagjaként akaratomon kívül is bebizonyítottam, hogy gyermekkoromtól gyakorlom a vallásomat, hiszen kívülről tudtam az egyházi énekeket, ami ugyancsak meghökkentő volt sokak számára. Őszintén szólva sosem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert tanácselnökként és polgármesterként is az vezérelt, hogy tudásom legjavát adva hozzájáruljak a település szebbé, élhetőbbé tételéhez. Akkor, és a rendszerváltás után is sokat dolgoztunk, közösen, az itt élőkkel. Tévúton jár, aki azt gondolja, hogy a sikerek és az esetleges kudarcok egy emberhez kötődnek. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen képviselő-testülettel dolgozhat együtt a vezető, és az emberek mekkora szerepet vállalnak a napi feladatokból. Én szerencsés helyzetben voltam, mert mind a kollégáimmal, mind az itt élőkkel megtaláltam a közös hangot, sőt, remekül tudtunk együtt dolgozni. Persze, volt, hogy nem ment minden zökkenőmentesen, de a közös cél érdekében mindig megtaláltuk a kompromisszumos megoldást. Ez sokszor fáradságos volt, de a polgármesteri munkarend egyébként is hétfőtől hétfőig szól.

– Jól érzékelem a szavaiból, hogy a feszített tempó miatt döntött úgy, hogy a ciklus végén leköszön, és nem méreti meg magát újból polgármester-jelöltként?

– Egy vezetőnek ott kell lenni az emberek között, meggyőződésem, hogy a székből ülve nem lehet ellátni ezt a feladatot. Számtalan rendezvényen, eseményen jelenük meg, mondunk beszédet. Napi szinten szembesülünk emberi sorsokkal, sokszor éreztem úgy, hogy amiatt, mert nem tudtam megoldani egy segítségkérő problémáját, lelkileg én is a padlóra kerültem. Egyszóval hatalmas koncentrációt és lemondást igényel tőlünk és a családunktól a polgármesterség. Persze jó szívvel vállaltuk a feladatot, de egy idő után elfárad az ember, én most jutottam el erre a pontra. A magammal szemben támasztott elvárásaim nem engedik meg, hogy kisebb lendülettel vagy félvállról vegyem a jövőben a város irányítását, így inkább nem jelöltetem magam. Jóleső érzés, hogy az emberek a döntésem ellenére arra bíztattak: folytassam a munkát, de számukra is világossá tettem a beszélgetések során, hogy én ezt az utat tartom tisztességesnek.

– Le lehet tenni a stafétát egyik napról a másikra?

– Tisztában vagyok vele, hogy nagy veszélyeket rejt magában, ha rövid időn belül nem találok magamnak célokat, amelyekért érdemes reggel felkelni. Egyelőre csak körvonalazódnak a dolgok, de mindenképpen olyan feladatot szeretnék a továbbiakban is ellátni, amivel szűkebb, vagy tágabb környezetem hasznára lehetek. Mindezt úgy, hogy közben a családommal és a barátaimmal is több időt tölthessek a jelenleginél.

– Leköszönő polgármesterként és lokálpatriótaként bizonyára fontos Önnek, hogy ki lesz Bátaszék új vezetője, aki a jelenlegi úton tartja, vagy egy másik irányba tereli a települést?

– Ennyi idő elteltével tisztán látom, hogy olyan emberre van szüksége a városnak, aki az életképes ötletek megfogalmazásán túl lobbizni is tud céljai megvalósítása érdekében. Ez nem ördögtől való, erről szól a politika, menedzselni kell azt a települést, amelyért szívvel-lélekkel dolgozik az ember.

– Hogyan látja, melyek azok a területek, amelyekért az elsők között célszerű lobbiznia az új polgármesternek?

– Ugyan ez országos probléma, de sajnos Bátaszéket is érzékenyen érinti a munkahelyek hiánya. Fájó, hogy a sok tehetséges fiatal Budapesten, Győrben, illetve az országhatárokon kívül igyekszik megtalálni a számításait. Tehát olyan hosszú távú koncepcióra van szükség, itt helyben is, amely révén bővíthető a foglalkoztatás. A város infrastruktúráját tekintve már sokkal jobb a helyzet, az intézményeink, létesítményeink – különös tekintettel az oktatási központunkra, vagy éppen az uszodánkra – nemrégiben újultak meg. Ettől függetlenül mindig lehet és kell is tenni valamit, ebben a munkában az a szép, hogy sosem szabad hátradőlni. Nem irigylem az utódomat, mert bőven lesz feladata.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Bognár Jenő hálás szívvel mondott köszönetet a kitüntetésért (fotók: Gottvald Károly)
[/caption]

– Hogy mindig új és újabb célokat valósított meg a közösség javára azt augusztus 19-én a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetéssel ismerték el, amelyet Áder János köztársasági elnök adományozott Önnek.

– Nagyon örültem a kitüntetésnek, amely – a kollégáim diszkréciójának köszönhetően – a legutolsó pillanatig meglepetés maradt számomra. Nem tartoztam azon vezetők közé, akiket elhalmoztak díjakkal, valószínű, hogy ebben szerepet játszott a rendszerváltás előtti szerepvállalásom. Egyébként sosem a címekért dolgoztam. Most is ugyanúgy, vagy talán még jobban örültem kolléganőm: Adorjáni Márta elismerésének. Nemcsak a kötelező udvariasság mondatja velem: olyan munkatársakkal voltam körülvéve, akikkel remekül tudtunk együtt dolgozni, szinte egymás gondolataiban olvastunk. Ezt sosem felejtem el és örökké hálás leszek a segítségükért, a bátaszéki embereknek pedig a több évtizedes támogatásukért, barátságukért.

Névjegy

Bognár Jenő 1945. július 12-én született a Csongrád megyei Sövényházán. Több helyen végezte általános iskolai tanulmányait, a 7-8. évfolyamot Alsónánán. Pécsett járt középiskolába, majd politológiai végzettséget szerzett. A Szekszárdi Műszergyárnál, a Várdombi Mezőgépnél, a Fémipari Szövetkezetnél és az ÁFÉSZ-nél dolgozott, mielőtt a politikai pályára került. Azt mondta, városvezetőként sokat kamatoztatott az ebből az időszakból szerzett tapasztalataiból, amikor ő is kétkezi munkával kereste a kenyerét. Megtanulta becsülni a munkát, és értékelni, tisztelni azokat, akik ezt végzik.

Nős, felesége nyugalmazott pedagógus, akivel két gyermeket neveltek fel. Két unoka boldog nagypapájaként ha teheti, minden idejét velük tölti, ha erre nincs lehetőség, akkor énekléssel és sporttal kapcsolódik ki. Az ének különösen kedves a szívének, hiszen a Pécsi Nemzeti Színházban, majd később több Tolna megyei kórus tagjaként rendszeresen fellépett, sőt, még a Zeneakadémiára is felvételt nyert, de a sors végül más utat jelölt ki számára.

Nős, felesége nyugalmazott pedagógus, akivel két gyermeket neveltek fel. Két unoka boldog nagypapájaként ha teheti, minden idejét velük tölti, ha erre nincs lehetőség, akkor énekléssel és sporttal kapcsolódik ki. Az ének különösen kedves a szívének, hiszen a Pécsi Nemzeti Színházban, majd később több Tolna megyei kórus tagjaként rendszeresen fellépett, sőt, még a Zeneakadémiára is felvételt nyert, de a sors végül más utat jelölt ki számára. Rajt-cél győzelem... A helyi közösség számos sikert ért el az elmúlt években. A tanuszoda átadásakor Bognár Jenő a vízben Bognár Jenő hálás szívvel mondott köszönetet a kitüntetésért (fotók: Gottvald Károly) -->