Hasig gázoltak a hideg vízben a menhelyen élő kutyák - fotók

Tavaly tavasszal a szeszélyes időjárás és extra mennyiségű csapadék hatására a szekszárdi kutyamenhely fele víz alá került. A kutyák harmadát át kellett helyezni az újonnan bekerülő ebek számára kialakított karanténba és más száraz kennelekbe, nagy volt a zsúfoltság. Amikor közismertté vált a helyzet, folyamatosan érkezett a segítség, mind anyag, mind munkaerő, illetve egyéb adományok formájában. Ám mindez mégsem bizonyult elégnek, mert az idén ősszel a probléma ismét jelentkezett.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A menhely lakói egymást is támogatják. Az emberek önzetlen segítsége nélkül sorsuk kilátástalan lenne (Fotó: Gottvald Károly)
[/caption]– Tavaly térdig ért a víz, most „csak” féllábszárig, mármint az embereknek. A kutyák esetében ez azt jelentette, hogy hasig gázoltak a hideg vízben, így természetesen ki kellett telepítenünk őket a víz alá került helyekről, így ismét elég nagy lett a zsúfoltság. Mivel nem tudunk máshová költözni, a talajszint feltöltése az egyetlen lehetőségünk. A legjobb az lenne, ha meg tudnánk oldani a csapadékvíz és a belvíz elvezetését, erre már keressük a megoldást – mondja Fiáth Szilvia, a menhelyet működtető alapítvány elnöke.

A probléma gyökere a menhely alacsony fekvése mellett az, hogy a régebben itt lévő vízelvezető árkot egyéb munkálatok miatt megszüntették, így a környező földekről is a legalacsonyabb területre, a szekszárdi kutyamenhelyre folyik a víz. Az érintett kennelek szintjét nagyjából fél méterrel kell megemelni. A feladat nagyságának érzékeltetésére egy adalék: volt olyan szobányi méretű kennel, amelybe két teherautónyi feltöltő anyagot hordtak be, hogy talaja a megfelelő szintre emelkedjen.

Eddig tíz teherautónyi anyagot terítettek el, közben újabb hét teherautónyi érkezett, ezért továbbra is várják az önkéntes segítőket lapátolásra és talicskázásra hétfőtől szombatig reggel 9 és délután 4 óra között. Az említett napok közül egyedül a szombat az, amelyen a kutyákkal is lehet foglalkozni, azaz barátkozni, sétáltatni, és a remények szerint örökbe fogadni őket.

Az alapítvány elnöke elmondta, hogy szívesen fogadnak minden további segítséget a munkához: sódert, zúzott követ, és persze segítő kezeket ezeknek a szétterítéséhez. Amire még nagy szükség lenne, az a szalma, a téli hónapokban ezzel bélelik ki a kutyaházakat, ami nagyon népszerű az ebek körében, boldogan bújnak be házba, csak az orruk lóg ki a szalmából. A szalma azonban nagyjából kéthetente elhasználódik, és pótolni kell. Remélik, hogy lesz olyan – szállítást is vállalni tudó – felajánló, aki segít az utánpótlásban.

Amire még szükség van: otthon már nem használt takarók, plédek, paplanok, ágyneműhuzat, lábasok, fazekak, műanyag edények, feleslegessé vált hűtőláda, élelem. Nagyon szívesen fogadják a pénzadományt is, amelyet a kutyák kezelésére, műtétekre, vagy éppen építőanyagra költenek. A menhely működtetői és az ott dolgozó önkéntesek bíznak abban, hogy a segítség most sem marad el, mert nagy örömükre egyre többen vannak azok, akik lehetőségükhöz mérten támogatják a menhely négylábú lakóit.

Országosan ismert és elismert az alapítvány

A Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség 2013-ban „Kiváló állatvédő” címet adományozott a Tolna Megyei Állat és Természetvédő Alapítványnak, tovább bővítve a szervezet elismeréseinek sorát. 2001-ben a MÚOSZ Állatvédő Szakosztálya „Az év állatotthona” címet adományozta az alapítványnak. 2004 októberében pedig a Magyar Állatorvosi Kamara „Az Év Állatvédelmi Díja 2004.” elismerésben részesítette a szervezetet. 2007-ben a Tolna Megyei Közgyűlés „Az Év Tolna Megyei Civil Szervezete 2006” különdíjat adományozta az állatvédőknek, tízévnyi eredményes munkájuk elismeréséül. Az alapítvány 2003 nyarán országos népi kezdeményezésen alapuló aláírásgyűjtést indított, amelynek eredményeképpen 2004. március 8-án az Országgyűlés elfogadta a Büntető törvénykönyv azon módosítását, amely bűncselekménynek minősítette az állatkínzást.