Kéziratban lappangott hatvan évig Illyés Gyula regénye

– Milyen érzés volt két, saját jogán is irodalomtörténeti alak gyermekeként felnőni?
– Nem nagyon vettem észre, de nagyon jó érzés volt, hogy szeretetteljes családban nőttem fel. Talán az volt az egyetlen, amit gyerekként nehezményeztem, hogy keveset voltak otthon, mert sokat dolgoztak. Kevesebbet voltak velem, mint amennyit kisgyermekként igényeltem volna.

– Milyen apa volt Illyés Gyula?
– Kedves volt, de amikor dolgozott, félrevonult, amit nem volt könnyű megszokni. Ilyenkor nyugalomra, csöndre volt szüksége, és ezt az igényét már egész kiskoromtól kezdve tiszteletben kellett tartani. Ugyanakkor a szüleim barátai gyakran megfordultak nálunk, ezeken az összejöveteleken, beszélgetéseken mindig jelen voltam. Gyerekkoromtól kezdve része és részese voltam a szüleim mindennapi életének. Elvittek irodalmi estekre, ott voltam a színdarabok bemutatóin, apám elvitt külföldi útjaira. Anyámmal együtt hazai útjaira is elkísértük apámat, míg velük éltem.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Illyés Mária a PTE Illyés Gyula karán tartott előadást vagy inkább személyes hangú visszaemlékezést apjáról (Fotó: Gottvald K.)
[/caption]– Saját pályaválasztásában mekkora szerepet játszott a családi légkör?
– Ebben inkább anyám játszott szerepet, mert ő annak ellenére, hogy szófukar, csöndes és visszahúzódó személyiség volt, nekem sokat beszélt a munkájáról. Elsősorban ez befolyásolt engem amellett, hogy apám művész volt, s ennek révén művészek közt nőttem fel, ami nyitottá tett a művészetek befogadására. A képzőművészet iránt már korán érdeklődtem.

– Hol tart az Illyés-hagyaték feldolgozás? Befejezte ezt a munkát?
– Dehogyis, még mindig próbálok rendet rakni a feljegyzések között. Sok minden megtörtént, a kiadott, publikált művek kéziratos anyagát, a könyvtár nagy részét átadtam a Magyar Tudományos Akadémiának. A jegyzetek, vázlatok, feljegyzések feldolgozása még tart. A versekből például rengeteg verzió maradt meg, sokszor tíz is. Dátumot csak akkor írt a kéziratra, ha már késznek tartotta, és alá is írta. A többiről csak a papírból, vagy az írásképből lehet megállapítani a szövegek sorrendjét, vagy abból, melyik noteszbe írta. Azt tervezem, ha a rendszerezés elkészül, ezt az anyagot is átadom az Akadémiának. Sajnos Magyarországon a hagyatékoknak mostoha a sorsa, ezért az a véleményem, hogy míg van a családban épkézláb ember, az ő dolga, hogy átnézze, rendszerezze az anyagot. Azt remélem, hogy aki majd utánam jön, az már átlátja a teljes hagyatékot.

– Van irodalomtörténész segítsége?
– Az irodalomtörténeti vonatkozásokkal nem foglalkozom, de segítő mindig van. Ha valami érdekeset találok, azt megmutatom szakembernek, ugyanakkor nem könnyű olyan hozzáértőt találni, aki nálam jobban ismeri apám kéziratait. Míg anyám élt, könnyebb volt, hiszen ő gépelte apám szövegeit, és a betegsége előtt fantasztikus memóriája volt. Anyám halála után sokszor fordultam Domokos Mátyáshoz, aki nagyon jól ismerte apám életművét. Az ő halála után is akadtak segítőim azok közül, aki apám munkásságával foglalkoztak, vagy én kerestem meg őket, vagy ők engem.

– Volt-e valami nagy meglepetés a kéziratok között?
– Talán az a több mint hatvan évig lappangó befejezetlen regény, amely tavaly jelent meg Ítélet előtt címmel. El nem tudom képzelni, hogyan feledhették el szüleim ezt a művet.  

– Sem az irodalmi kánonban, sem a könyvkiadásban nincs méltó helyen Illyés Gyula. Pedig az ember azt gondolhatná, hogy a közkeletű kifejezéssel élve, egy nép-nemzeti író akár divatban is lehetne. Miben látja ennek a magyarázatát, illetve mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mindez megváltozzék?
– Hogy a jelenlegi helyzet milyen okokból alakult ki, azt nem lehet röviden kielemezni. Hosszú és összetett történet, amelynek része az a civilizációs változás is, hogy ma nem olvasnak az emberek, illetve másként olvasnak. Hogy ezeken a közegeken Illyés Gyula művei miért nem mentek át, hogy az oktatásba miért azon a módon került be, ahogy belekerült, azt is hosszan lehetne boncolgatni, de nem sok értelme lenne. Ha az ember megcsinálja a saját munkáját a maga tisztessége szerint, akkor megtette, amit tehetett. Rám a hagyaték gondozása tartozik, melyben segít a lányom, vejem és a férjem. Ebből az anyagból megpróbálunk publikálni, de nagy projektekre természetesen nem tudunk vállalkozni. Az is kérdés, mennyire igazak az apámmal kapcsolatos címkék, hiszen éppen annyira volt nép-nemzeti, mint amennyire internacionalista. Ő egyszerűen egy nagy költő és nagyon jó író volt. Hogy most éppen mit írnak róla egyesek, az szinte mindegy is. A drámákkal kicsit más a helyzet, mert színház az mindig egy adott közönségnek, egy adott helyen, adott pillanatban szól. Ahhoz, hogy a mondanivaló érvényes legyen, a rendezőnek át kellene értelmezni a darabot. A Testvérek például komoly filozófiai problémáról szól, a Tiszták vallási kérdést feszeget, a Csak az igazat című monodráma is filozófiai és politikai kérdéseket boncolgat. Ezeket bármikor elő lehetne venni, de ha a mostani rendezőknek, színigazgatóknak nincs fantáziájuk hozzá, akkor nem is érdemes ezekkel foglalkozniuk, mert csak rosszat csinálhatnának. Nagyon szerettem apámat, és az életem egyik támasza, hogy ő és az édesanyám egyenes, tisztességes, becsületes ember volt.

Névjegy

Dr. Illyés Mária művészettörténész, filológus dr. Kozmutza Flóra (1914-1995) pszichológus, gyógypedagógus és Illyés Gyula író, költő (1902-1983) egyetlen gyermeke. Iskoláit Budapesten és Párizsban végezte. 1967-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán francia-művészettörténet és pszichológia szakon. 1967 és 1975 között a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanított francia nyelvet, 1975-től 1996-ig a Budapesti Szépművészeti Múzeumban muzeológusként dolgozott. 1982-ben szerzett doktorátust az ELTE-n Ferenczy Béni szobrászatáról írt dolgozatával. 1974-től kezdve publikált 19-20. századi képzőművészeti témájú cikkeket és tanulmányokat periodikákban és katalógusokban. 1996 óta édesapja, Illyés Gyula hagyatékának rendezésével is foglalkozik. Főbb kötetei: Gianantonio és Francesco Guardi, A művészet kiskönyvtára, Budapest, Corvina, 1973.; Francia művek a Szépművészeti Múzeumból.

Férje Kodolányi Gyula költő, irodalmár, egyetemi tanár. Gyermekeik: Judit és Bálint.

Férje Kodolányi Gyula költő, irodalmár, egyetemi tanár. Gyermekeik: Judit és Bálint. Illyés Mária a PTE Illyés Gyula karán tartott előadást vagy inkább személyes hangú visszaemlékezést apjáról (Fotó: Gottvald K.) -->