Védőnőként sokat tett a gyermekekért

– A legjobb barátnőm ápolónő lett, és én is kedvet kaptam ehhez a szép hivatáshoz, úgyhogy jelentkeztem a nővérképzőbe – kezdi a történetét a nemrégiben kitüntetett Orosz Eszter. – Ott azt mondták, hogy az elméleti tudásom rendben van, de a fizikai adottságaim miatt – nagyjából harminc kilót nyomtam – nem rendelkezem azzal az erőnléttel, amely az ápolói hivatáshoz kell. Azt tanácsolták, hogy inkább védőnő legyek, és én megfogadtam. A mai napig nem bántam meg. Nagyon megszerettem a hivatásomat, és nagyon megszerettem a gyerekeket – meséli a nyugdíjas védőnő.

Elmondja azt is, hogyan került Tolna megyébe. A védőnői gyakorlatát Iregszemcsén végezte, amely közel esett szülei lakóhelyéhez, Szabadegyházához. Amikor felajánlották a gyönki állást, természetesen elfogadta, később pedig Simontornyára mondott igent. Itt aztán évtizedekig járta a települést, először gyalog, aztán kerékpárral, utána egy Java motorral, végül megérkezett az első Trabant, amelyet még négy követett. Miután nyugdíjba vonult, végighelyettesítette a környéket, aztán tíz évig az SOS szeretetszolgálatot vezette. Ez a két dolog, a helyettesítés és a szolgálat segített abban, hogy átvészelje a nyugdíjjal hirtelen rászakadt tétlenséget.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Esztike nagyon szereti a kertjét és a virágait. Utóbbiakat nagy odaadással gondozza, a kép tanúsága szerint sikerrel (Fotó: Varga László)
[/caption]

Nagyon szereti a kertjét, a virágait és a fotózást. Ez utóbbihoz remek lehetőséget teremtettek utazásai. Mint mondja, sok szép helyen járt. A legszebb emlékei közé tartoznak például Horvátországban a Plitvicei tavak, a hajókirándulás a tengeren, talán azért is, mert ez volt az első külföldi útja. Volt Rómában is, mégpedig pont akkor, amikor II. János Pál pápa minden nemzet nyelvén elmondta az áldást. Minden áldás után az adott nép jelen lévő képviselői üdvrivalgásba kezdtek, de a magyarokat csak az ő maroknyi, talán negyven fős csapata képviselte. Mint Esztike mondja, ezt nem tűrhette, így hát integetni kezdett a pápának, aki észrevette, és még néhány szót szólt hozzájuk magyarul.

Egy átvett nyereménynek köszönhetően pedig igazi ritkaság számba menő londoni utazáson vehetett részt 1960-ban. Nevetve említi, hogy ő, aki a legkisebb faluban is képes eltévedni, londoni barangolásai során mindig hazatalált, és még tízig számolni is megtanult angolul, amíg a buszra várakozott.

– A kitüntetés meglepetésként ért, és nagyon boldog vagyok, hogy nem felejtettek el, hogy gondoltak rám, és még mindig szeretnek engem – mondja a napokban kapott elismeréséről. – Generációkat láttam felnőni, és jó érzés látni az utcán, mi lett az egykori kisbabákból. Igaz, a világ sokat változott. Mert az idősek védő néninek szólítanak és magáznak, az unokáik meg sziát köszönnek nekem – zárja a beszélgetést mosolyogva Orosz Eszter.

Névjegy

Orosz Eszter 1934-ben született a Heves megyei Csányban. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában és Gyöngyösön végzete, majd Budapesten a védőnőképzőben szerzett végzettséget. Érettségi vizsgát a szekszárdi Garay gimnáziumban tett, utána diplomát szerzett a védőnő képző főiskolán.

Gyönkön kezdte pályafutását, majd három év múlva, 1957-ben Simontornyára került, azóta is a városban él. Nyugdíjba vonulása után még több évig helyettesített a megye és a környező megyék településein, és tíz évig vezette az SOS Szeretetszolgálatot.

Hobbija a kert, a virágok, nagyon szeret olvasni. Kedvenc költője József Attila. Szívesen nézi a tévét is, szereti a természetfilmeket és a régi filmeket, amelyekben, mint mondja, annyi vidámságot és szép tájat látni. Szenvedélye a fotózás, képei rendszeresen láthatóak a helyi amatőr alkotók kiállításán.

Újszülöttek

Esztike kedvencei az újszülöttek. Két története is van velük kapcsolatban. Még képzős korában becsempészte őt egy barátnője a szülészetre, és ott láthatott először életében szülést. Az anyukával valami probléma támadt, és az orvos hirtelen megfordult, és a hozzá legközelebb állónak a kezébe adta a babát, hogy az anyával foglalkozhasson. Ez a valaki Esztike volt, aki nem ijedt meg, megfürdette, felöltöztette az újszülöttet, ahogyan kell.

Már Simontornyán dolgozott, amikor főnökével, Fenyő doktor úrral egy értekezletre indultak Tamásiba. Az út mellett egy kétségbeesett férfi intette le őket, feleségénél beindult a szülés, a mentő pedig késett. Így hát besiettek a házba, a jövendő apukát utasították, hogy melegítsen vizet, majd világra segítették a babát, akit szintén ő vehetett kézbe először. Amikor pedig az értekezleten megtudták a késésük okát, ők lettek a nap hősei.

Gyönkön kezdte pályafutását, majd három év múlva, 1957-ben Simontornyára került, azóta is a városban él. Nyugdíjba vonulása után még több évig helyettesített a megye és a környező megyék településein, és tíz évig vezette az SOS Szeretetszolgálatot.

Hobbija a kert, a virágok, nagyon szeret olvasni. Kedvenc költője József Attila. Szívesen nézi a tévét is, szereti a természetfilmeket és a régi filmeket, amelyekben, mint mondja, annyi vidámságot és szép tájat látni. Szenvedélye a fotózás, képei rendszeresen láthatóak a helyi amatőr alkotók kiállításán. Újszülöttek Esztike kedvencei az újszülöttek. Két története is van velük kapcsolatban. Még képzős korában becsempészte őt egy barátnője a szülészetre, és ott láthatott először életében szülést. Az anyukával valami probléma támadt, és az orvos hirtelen megfordult, és a hozzá legközelebb állónak a kezébe adta a babát, hogy az anyával foglalkozhasson. Ez a valaki Esztike volt, aki nem ijedt meg, megfürdette, felöltöztette az újszülöttet, ahogyan kell.

Már Simontornyán dolgozott, amikor főnökével, Fenyő doktor úrral egy értekezletre indultak Tamásiba. Az út mellett egy kétségbeesett férfi intette le őket, feleségénél beindult a szülés, a mentő pedig késett. Így hát besiettek a házba, a jövendő apukát utasították, hogy melegítsen vizet, majd világra segítették a babát, akit szintén ő vehetett kézbe először. Amikor pedig az értekezleten megtudták a késésük okát, ők lettek a nap hősei. Esztike nagyon szereti a kertjét és a virágait. Utóbbiakat nagy odaadással gondozza, a kép tanúsága szerint sikerrel (Fotó: Varga László) -->