A sors úgy hozta, hogy egyedül kellett tovább vinnie a családi vállalkozást

– A gyermekkorom Alsónyékhez kötődik, ott lakott a nagymamám, a szüleim pedig a helyi vegyesboltot vezették. Az iskolán kívül minden időmet a faluban töltöttem. Életem párjával korán megismerkedtem, 19 éves voltam, amikor összeházasodtunk. A férjem az áfésznál tanulta ki a cukrászmesterséget, és a katonaság után 6 évig a szekszárdi Zsitvai cukrászdában dolgozott. Minden álma az volt, hogy önálló üzlete legyen. A vágya teljesült, 1977. március 11-én kapta meg az iparigazolványt. Haláláig ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem vállalkozó, hanem iparos – mondja Horváth Györgyné Hegedűs Ágnes Julianna.

A sors úgy hozta, hogy átvehették a – régi szekszárdiak még emlékeznek rá – Pelényi néni fagylalt üzletét. Ekkor már Ágnes is a családi üzletben dolgozott, mindketten úgy gondolták, hogy ez minden szempontból a legjobb megoldás. Tizennégy évig nap mint nap bejártak Bátaszékről. Szekszárdra akkor költöztek be, amikor Györgyi lányuk főiskolás lett. Harminc évig dolgoztak együtt a fagylaltozóban, amikor párja hirtelen megbetegedett, és 2007-ben elhunyt.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Horváthné Ági fontosnak tartja, hogy még akár zárás előtt, este 9 órakor is mosolyt kapjon a vevő a fagylalt mellé (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– Ott maradtam egyedül az üzlettel. Györgyi lányunk mindig szívesen segített be a kiszolgálásba, de őt mindig a pedagógia érdekelte, óvónő, és nagyon szereti a hivatását. Nagy dilemmában voltam, de szerencsére a családunk nagyon jó barátja, Illés Gáspár bátaszéki cukrászmester azt mondta: nem hagyhatod elveszni az üzletet, csinálni kell, majd mi segítünk. Átgondoltam, és úgy éreztem, van bennem annyi erő, hogy folytassam. Büszke vagyok rá, hogy 1977 óta a pult mögött állok, és még este 9 órakor is tudok mosolyogni. Ez a mosoly szívből jön, mert akik a pénzüket hozzánk hozzák, azoknak tisztelet is jár a fagylalton kívül – mondja.

A férje volt a mester, tőle tanult meg mindent, és a lányával megbeszélték, hogy nem csak a fagylaltkészítésben, az üzletmenetben is az ő tanácsait követik, megfogadják a szavát. Önként vállalt társadalmi munkájában is követte a párját, aki a szekszárdi IPOSZ alelnöke volt, halála után pedig Ágnesnek ajánlották fel a posztot, amit ő el is fogadott.

– Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos, mert a család maximálisan besegít mindenben. Már nagyon várom, hogy Barbara unokám a nyári szünetben beálljon a pult mögé. Igyekszem mindent a legjobb tudásom szerint csinálni, részt veszek a továbbképzéseken, haladok a korral. Nyitáskor több mint húsz fagylaltot kínálok, ebből legalább három cukormentes, de laktózmentes fagyink is van. Jövőre elérem a nyugdíjkorhatárt, de nem állok le, folytatom tovább.

– A fagylaltszezonban, amely márciustól októberig tart, hét napból hatot két műszakban dolgozom végig reggel hattól este tízig. Tudom, hogy vannak, akik irigylik, amit csinálok, de csak azt tudom erre mondani, hogy próbálják ki. Valaki, valahonnan óriási erőt küld nekem, és én ezt az erőt arra használom, hogy folytassam, amit a párommal együtt lassan 40 éve elkezdtünk – zárja a beszélgetést Ágnes.

Kitüntetés egy élet munkájáért

A Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület jubileumi ünnepségén a 25 éves évforduló alkalmából alapított posztumusz kitüntetésben részesült Horváth György cukrászmester. Részlet a laudációból: „Horváth György cukrászmester 25 évvel ezelőtt lelkes munkával részese volt a Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület létrehozásának, megalapításának, és ezt követően több éven keresztül elnökségi tagként tevékenykedett az iparosok érdekében.” Megható pillanat volt a kitüntetés átadása, ugyanis azt az unoka, Zádori Barbara vette át.

Először könyvelőként dolgozott

Horváth Györgyné Hegedűs Ágnes Julianna 1953-ban született Alsónyéken. Általános iskolába és gimnáziumba Bátaszéken járt. Érettségi után a bátaszéki Áfésznál volt könyvelő. Amikor megnyitották saját üzletüket, a férje mellett dolgozott a fagylaltozóban, amelyet most ő vezet. A Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület alelnöke. 2015-ben az IPOSZ-díj arany fokozata kitüntetésben részesült. 2007-ben vesztette el párját, Horváth György cukrászmestert. Egy gyermekük és egy unokájuk van. Hobbija a kötés, rejtvényfejtés, tévézés.