Mindig is bele tudta élni magát mások helyzetébe

Anyakönyvvezető, író, újságíró, segíteni mindig kész civil. És persze anya, nagymama, nem is beszélve arról, hogy hű társa férjének. Lánya két hónapig szervezte a meglepetés bulit, amelyen az ünnepelt, Sas Erzsébet – másoknak Sas Erzsi, megint másoknak Sasi – egy kicsit, de tényleg csak egy picit meghatódott. – Azért nem annyira, hogy ne tudtam volna beszélni – mondja. És elmeséli, hogy a buli reggelén, amikor a Balatonról hazafelé úton lenézett az ezüst hídra, azon töprengett, kik is azok a meghatározó emberek az életében, akik a szívében egy terjedelmesebb részt birtokolnak. Aztán este ugyanezeket, a számára fontos személyeket láthatta viszont. Meg is jegyzi: „ebből is látszik, hogy a lányom milyen jól ismer”.

Névjegy

Sas Erzsébet Alsónánán született 1946. március 9-én. Szülei köztisztviselők voltak, őket követve először az alsónánai községi tanácsnál, majd a szekszárdi városházán dolgozott mint anyakönyvvezető. Negyven évi munkaviszony után ment nyugdíjba, közben elvégezte a MÚOSZ újságíró stúdióját. „Nyugdíjasként” városi, megyei, országos lapoknak írt, kedvelt műfajai a jegyzet és az interjú. 2014-ben Az év Tolna megyei újságírója elismerést kapott. Eddig hét könyve jelent meg. Elnöke volt a „Rák ellen az emberért” Kuratóriumnak és a Segítő Kezek Női Klubnak. Sok örömet szereznek neki gyermekei és unokái.

A család a biztos hátteret jelenti Sas Erzsébetnek, aki úgy véli, hogy a mondás, mely szerint „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”, úgy is igaz, hogy minden, a munkájában sikeres nő mögött egy megbízható férfit sejthetünk. Hivatali munkáját és újságírói pályáját tekintve sem kerülték el a díjak, de állítása szerint nem elsősorban ezek siker fokmérői, mint ahogy az „ismertség” helyett is inkább felé áradó figyelmet és szeretetet tapasztal. Tény azonban, hogy Szekszárdon minden második ember köszön neki az utcán vagy éppen ő köszön rájuk, a sorrend ez ügyben teljesen mellékes. – Bár nem születtem Szekszárdon, a város és annak lakói egyenként és összességében is a „barátaim”. Sokan közülük magánéleti problémáikkal, örömükkel, bánatukkal, gondjaikkal megkeresnek. Soha senkinek nem mondok nemet – írja önéletrajzában. Erre mondta azt egy volt kollégája: „nem is mondhatsz nemet, Te egy közkincs vagy”. Mint az érintett mondja: előfordult már, hogy ezt értelmezték félre, és előfordult, hogy valaki „fennforgónak” titulálta, holott tényleg csak arról van szó, hogy soha nem tudott visszautasítani egy feladatot sem. Ilyen kihívás volt minden egyes esküvő – melynek teljes egészéért felelt érzése szerint, és amelyből sosem volt kettő egyforma –, minden színpadi szereplés, kiállításmegnyitó, könyvbemutató, általa készített interjú és jegyzet.

Lapunkra, ahol első cikkei megjelentek, azt mondta, jó bölcsője volt, ahol sok segítséget kapott. Legismertebb sorozata a város lapjában megjelent Kávéházi randevú volt, melynek darabjait hetente olvashatta a közönség több mint húsz éven keresztül. Ezekben az életrajzi interjúkban, melyekből két kötet is készült, írójuk tanulságos sorsokat, példamutató életutakat és hétköznapi helyzeteket is bemutatott. Érdekesség, hogy anyakönyvvezetőként azért ment nyugdíjba, hogy újságíró lehessen, miközben köztisztviselői munkáját nagyon szerette. – Bele tudtam élni magam a házasságot kötő ifjú pár, a szülők vagy éppen a barátnők helyébe.

Ez a képesség aztán az élet minden területén segített – állítja Sas Erzsébet. Az empátia, a fegyelem, és az akarat a legnehezebb időszakon is átsegítette. –Tavaly fél évig voltam kórházban. A jó orvosoknak, akaraterőmnek és optimizmusomnak köszönhetem, hogy most megünnepelhettük a hetvenedik születésnapomat" – véli. Azt is hozzátette, hogy nem volt kiemelten kezelt páciens, „csupán” maximálisan alkalmazkodott, és követte az előírásokat. Most éppen családja „utasításait” igyekszik komolyan venni, azaz visszavesz a tempóból. De azért nem tétlenkedik, hetedik,  „Áldott gyermekkorom” címmel megjelent könyve után a nyolcadik kötetre készül, melyben a szekszárdi városházán eltöltött 30 éve szépségeit, nehézségeit dolgozza fel.