Távoli nagyvárosokba mennek a munkásjáratok

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A városközpont fő helyén található a II. világháborús hősöknek állított emlékmű. Árnyat adó fák, köztéri padok teszik rendezetté a környezetét (A szerző felvétele)
[/caption]Babits Mihály megyeszékhelyről szóló, „Szekszárd, 1915  nyarán” című verse jut eszembe: „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett kis város: nagy falu.” A városközpont rendezett, a rehabilitációnak köszönhetően – 300 milliós uniós és állami támogatás – 2013-ra teljesen megújult a vár és környéke. A Pillich Ferenc sétány, közepén a második világháborús hősök emlékművével imponáló, csak az okoz némi diszharmóniát, hogy kocsival is rá lehet hajtani a szépen térkövezett területre. Egymást érik a vendéglátóegységek. A IV. kategóriás Mayer kávézóba betérve a korai időpont ellenére is meglehetősen nagy a forgalom.

Az épület egyik fele fagyizóként, cukrászdaként üzemel, a másik helyiségben zöldség-gyümölcs árusítás van. Az előzékeny és kedves kiszolgáló hölgyet az sem billenti ki egyensúlyából, hogy 9.30 óra ellenére tízezressel rendezem a számlát. A teraszon is ücsörögnek néhányan. Sajnos a kilátás nem éppen festői: a bőrgyár barakkjai hirdetik egy letűnt kor hangulatát.

Amikor idegen helyre téved az ember, érdemes taxist vagy fodrászt keresni, ők képben vannak a helyi viszonyokról. Egyébként bárkit kérdeztem, a simontornyai lakosok készségesek. Két kivétel azért volt, a bőrgyár egyik épületénél a jelenlegi állapotokat firtató kérdésemről egy fiatalember azt hitte ipari titkokra vagyok kíváncsi, és a telephelyet bérbe adó, városszerte ismert, egyébként Budapest mellett élő Kerezsi Jánoshoz irányított. A Tulipán étteremben szintén falakba ütköztem, a tulajdonos nem túl elegáns módon a pincérrel üzent, hogy elfoglalt, nincs ideje firkászokkal foglalkozni.

Lassú ütemben fejlődik Simontornya

„15-20 éve nem jártam Simontornyán – mondja az iregszemcsei Horváth Károly, aki kolléganőjével öt középsúlyos értelmi fogyatékos gyereket hozott a pihenéstevékenység egyensúlyát fenntartó kirándulásra. – Negyedszázada Iregszemcse és Tamási is hasonló fejlettségű volt, a vasútnak köszönhetően kerültek helyzeti előnybe. A Koppány-parti városnál azért ne felejtsük el megemlíteni, hogy Dávid Ibolya és Hirt Ferenc személyében országgyűlési képviselője volt, van a körzetnek. Úgy látom Simontornya hasonló cipőben jár mint Gyönk, lassú ütemben fejlődik.”

Farkas József fodrász – aki egyébként 30 éve űzi az ipart – annál készségesebb. „Csak szombaton van piac – jegyzi meg arra a felvetésemre, hogy több helyen a szerda is vásári napnak számít. – Simontornya hasonló cipőben jár, mint a kisebb városok: nagy az elvándorlás, kezd elöregedni a népesség, egyre több az idős, ápolásra szoruló ember. Munkahely nem nagyon van, ez részben összefügg a bőrgyár bezárásával, amely a fénykorában 1500 embernek adott munkát. Több kisvállalkozó is tönkrement, olyanok, akik hosszú éveken át itt dolgoztak. Különböző ígéretei voltak a városvezetésnek, de a gyár rekultivációja csak kevés embernek ad munkát. Az emberek beletörődtek ebbe a helyzetbe, a fiatalok pedig elmennek. (Egyetlen fiatal párt láttam babakocsit tolni.) Hatvan kilométeres körzeten belül nincs „normális” munkahely: külföld, Székesfehérvár és Dunaújváros jöhet szóba. Ha valakinek komolyabb egészségügyi problémája van, Szekszárdra vagy Dombóvárra kell utazni, az akut esetekhez pedig mentőhelikoptert kell hívni. Itt a vár, sokan borászkodnak, a turizmust lehetne fejleszteni akár a sümegi Hotel Kapitány mintájára. A turisztikai- és idegenforgalmi vonzerőt a május közepén civil összefogással megvalósuló Vár nap növeli egyedül. Jó, hogy nem szombat délelőtt jött, olyankor egy teremtett lélek sincs az utcákon.

A megyei politikai berkekben csak „vörös sasfészekként” aposztrofált településen jelenleg szinte csak az tud dolgozni, akinek a munkahelye helyben van: hivatalnokok, tanárok, az állatorvosok, papok és lelkészek, a boltosok, valamint az olyan szolgáltatók, mint például a fodrász. Komoly probléma, hogy ország egyes területei közt már most hatalmas a szakadék, az olló pedig tovább nyílik. Szakértők szerint a kiürülő félben lévő települések nem a távoli jövő, hanem a egy előrehaladott folyamat.

Lassú ütemben fejlődik Simontornya

„15-20 éve nem jártam Simontornyán – mondja az iregszemcsei Horváth Károly, aki kolléganőjével öt középsúlyos értelmi fogyatékos gyereket hozott a pihenéstevékenység egyensúlyát fenntartó kirándulásra. – Negyedszázada Iregszemcse és Tamási is hasonló fejlettségű volt, a vasútnak köszönhetően kerültek helyzeti előnybe. A Koppány-parti városnál azért ne felejtsük el megemlíteni, hogy Dávid Ibolya és Hirt Ferenc személyében országgyűlési képviselője volt, van a körzetnek. Úgy látom Simontornya hasonló cipőben jár mint Gyönk, lassú ütemben fejlődik.”