Erős szálak adhatják a létezés biztonságát

A vészhelyzet miatt Bátaszéken is elmaradt a március 15-re tervezett rendezvény beltéri része. Ennek megfelelően a Petőfi Sándor Művelődési Házban nem volt megemlékezés. A katolikus templom melletti Romkertben – ahol az 1848-49-es emlékmű is található – viszont tíz órától a Pannon Filharmonikusok fél órás térzenével toborozták és szórakoztatták az ünnepségre készülő közönséget. Délelőtt fél tizenegykor Csötönyi László mondta el A gazda bekeríti házát című, Babits Mihály verset.

Jól látjuk-e, jól idézzük-e a forradalom igazi arcát? Ezt a kérdést tette fel méltató beszédében Zsikó Zoltán. A bátaszéki önkormányzat képviselője, KOIS bizottságának elnöke szabad téren, a Romkertben osztotta meg gondolatait a közönséggel.

Mint hangsúlyozta, elődeink jól tudták: az egy nemzethez tartozás, a közös nyelv, a közös tudás, a közös örökség lehet csak egyetlen biztosítéka fennmaradásunknak. Gyarapodásunkért ma is, helyben is tehetünk. – Hadd emeljem ki a számomra legfontosabbat – mondta. – Közösségeink, s a közösségeinkben hordozott ősi örökség állhatatos őrzését. A városét, az itt élő nemzetiségekét, a baráti társaságokét s mindenekelőtt a családokét. Erősítenünk kell ezeket a bennünket összetartó kötelékeket, s a minket elődeinkhez fűző, számunkra és utódaink számára a létezés biztonságát jelentő szálakat.

A megemlékezés után dr. Bozsolik Róbert polgármester részvételével a helyi önkormányzat koszorúzott az emlékműnél, majd egyéb szervezetek képviselői helyezték el a ugyanott a tisztelet virágait.

Közel százan vettek részt a koszorúzáson, Dombóváron vasárnap délután. Az eredeti Kossuth szoborcsoportnak helyet adó szigeterdőben Kerényi Zsolt alpolgármester mondott beszédet a nemzeti ünnepünkön. A hazaszeretetről és nemzettudatról beszélt a márciusi ifjak szellemiségében. A hazaszeret nem választható szét otthonunk szeretetétől. Az erős kötődés feltétele, hogy megismerjük városunk múltját, hagyományait, értékeit és azokat igyekezzünk megtartani. Egy kisvárosi közösség tagjaként ne csak szemlélői, hanem befolyásolói is legyünk a helyi történéseknek, értsük meg okait és tudjuk, hogy hová tartunk. Ismerjük fel és segítsük a jó szándékú törekvéseket, és ne féljünk fellépni, ha ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Hosszú időn át az itt élők tudatos megosztása folyt, elterelve a figyelmet olyan dolgok megvalósításáról, amelyek nem a dombóváriak jólétét szolgálta. Csak erős közösségként kaphatjuk vissza a város igazi lelkét.

Az ünnepség végén az önkormányzat, az intézmények és civil szervezetek helyezték el koszorúikat. A rendezvényen a Dombóvári Zenész Egyesület idézte fel a kor jellegzetes dallamait.