Karban kell tartani a testet és a lelket is

– Félúton a hetedik és nyolcadik x között, már megfelelő rálátása van az idős korra.
– Gyakran mondják az öregekre, hogy szép kort megélt. Én úgy gondolom, ebben van valami hamiskás érzetet keltő hétköznapi filozófia. Embere válogatja, ki hogyan éli meg ezen időszakokat. Időszakokat mondok, mert sokféle hatás egyesül ezen állapotban, gond, öröm, bánat egyaránt. Amit el tudok fogadni, az, amikor szépkorúnak mondanak minket.

Az öregkor lehet jó, sőt nagyszerű, minden kellemetlen velejárójával együtt. Nagyon fontos tényező, hogy mivel, hogyan tölti el az idejét az ember, mert ez egyáltalán nem mindegy. Köztudott, hogy a mozgás része életünknek. Amíg tehetjük, menjünk, és mozogjunk. Aztán ott van az elme. Azt is foglalkoztatni kell, hogy ne szűküljön be, vagy ahogy mondani szokták, ne gyöpösödjön be az ember. Tehát legyünk aktívak minden tekintetben, vagyis a testet és a  szellemet is tornáztatni kell. Az, hogy ezt ki-ki milyen módon tegye, arra nincs előírás, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondoljuk a dolgokat.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Darvas Ferenc író és költő Fotó: Mártonfai Dénes
[/caption]
– Ön hogyan valósítja meg a mozgás-, illetve elmekarbantartási programot?
– Én a magam részéről naponta gyalogosan felmegyek a Palánki hegyi szőlőmbe, és ott elpücskörészek. Elvégzem a szükséges munkálatokat, a jó idő beálltával pedig a virágaim társaságában megiszom az egy-két pohár vörösbort. Természetesen a visszautat is gyalogosan teszem meg, így ez a napi rutin akár túrának is tekinthető. Aztán ott van a másik fontos tevékenység, az írás. Mivel az életem utolsó harmadában tehetem meg ennek a régóta bennem dédelgetett vágynak a valóra váltását, igyekeznem kell a felhalmozódott gondolatoknak teret adni. Mindebből következik, hogy a szellemi-lelki szféra működtetésének is szinte napi rendszere van.

– Készített-e valamiféle számvetést a 75. születésnap kapcsán?
– A hetvenöt évemet ajándékba kaptam. Életem során nagyon sok komoly eseményt éltem át, de soha nem vesztettem el a hitemet, sőt, nemesedtem mindezek által. Van mit megírnom, és vallom, hogy nem véletlenül kerültem különös élethelyzetekbe, ezért ezeket ismertetnem kell a ma és a jövő embereivel.

Ahogy a születésnap alkalmából írt versemben is áll: Nekem úgy kell élnem, mint mindenki másnak/könyvelőnek, gépésznek, orvosnak, munkásnak/csak így lehet az életem hiteles, – ezt gondolom/mert így születik meg a sok érzékeny dalom/.A testet és a  szellemet is tornáztatni kell.

Venter M. Darvas Ferenc író és költő Fotó: Mártonfai Dénes -->