Alig várta, hogy azt csinálhassa, amit igazán szeret

Sokféle technika, sok szín és forma jellemzi Bíró Sándor festőművész alkotásait. Igazi újító, aki hosszú évekig volt dekoratőr, de dolgozott ötvösként, és festőnek, szobrásznak sem utolsó. Tehetségét volt kitől örökölnie, apja és nagyapja szintén a képzőművészetnek szentelte életét.
Kedden a szekszárdi Csapó Dániel Középiskolában nyílt kiállítása, a cél ezzel a tárlattal az volt, hogy a közönség, azaz elsősorban a diákok, minél több „Bíró Sándor-féle” technikával megismerkedjenek. Az sem hátrány persze, hogy a fiatalok és a tanárok közül volt, aki magát Bíró Sándort is megismerhette valamelyest.

Az alkotó évekig vezette a hátrányos helyzetű művészek baráti körét. A festő ugyanis siket-néma, viszont olyan kifejezően gesztikulál, hogy sok mindent jeltolmács nélkül is meg lehetne érteni mondandójából, persze azért nem mindent. És ami igazán magával ragadó, hogy arcjátékából, mozdulataiból árad a jókedv és a humor. Vele kapcsolatban Horváthné Kiss Ida, a középiskola megbízott igazgatója a megnyitón úgy fogalmazott: rendkívül nyitott, barátságos embert ismert meg. Bíró Sándor életszeretete és például az, hogy szeret kirándulni, munkáin is jól látszik. Amióta nyugdíjas, és amióta Kakasdon él, azaz tizenöt éve, alkotni, kirándulni is van ideje. Hosszú évekig dolgozott dekoratőrként, amit nagyon szeretett, de alig várta már, hogy nyugdíjazzák, és végre annak szentelhesse életét, amit szenvedéllyel csinál. Szeret fotózni is, technikát pedig aszerint választ, épp mi van kéznél. Így volt ez a fotópapírra készült képek esetében is. A festő egy fotólaborban dolgozott. Amikor eljött a digitális átállás, ezeket a papírokat „meneszteni” akarták, Bíró Sándor azonban elkérte azokat. Úgynevezett kaparásos technikával – mely saját találmánya – készített fekete-fehér, érdekességszámba menő képeket, ezekből a Csapóban rendezett kiállításra is hozott néhányat.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Bíró Sándor a Csapó középiskolában nyílt kiállításán. Nemcsak fest, rézdomborítással is foglalkozik, fotópapírra készülő képeket, tusrajzokat, szobrokat is készít (fotó: Gottvald Károly)
[/caption]

Mint jeltolmács segítségével elmondta, legújabb terve, hogy a fantáziájában élő elvontabb világot, képeket szeretné tőle kevésbé megszokott módon absztrakt festményeken, rajzokon megörökíteni. Kakasdi otthonukban is elkülönítettek egy sarkot, mely kvázi kiállításként működik, illetve minden tavasszal bemutatja az előző év termését. Ám jövő szeptemberre az eddiginél nagyobb szabású tárlatot szeretne a faluházban. Itt egyébként látható a község nemzetiségeit ábrázoló képe, de Kakasdnak 30 képet adományozott Bíró Sándor. Arra a kérdésre, hogy feleségével nem vágynak-e vissza Budapestre, az alkotó válasza egyértelmű nem volt. Úgy véli, megfizethetetlen a jó levegő, a nyugalom és a faluban élők szeretete.

Szia Sanyit bácsit integetnek neki a fiatalok is

Bíró Sándor vezetésével általános iskolás diákok fejleszthették rajztudásukat négy nyári rajtáborban is Kakasdon. Idén már nem vállalta a gyereksereget, de szívesen gondol az ifjakkal töltött napokra. Az első összejövetelre még csak 20, a negyedikre már legalább 50 iskolás jelentkezett, azaz a tábort sikeresnek lehet mondani. A gyerekek, akik zömével a kakasdi Bezerédj Amália általános iskolába járnak, jártak, főként egyszerű, de ötletes formákat vetettek papírra. A falu legifjabb lakói egyébként, elsősorban a táborozók, mindig lelkesen üdvözlik az amatőr képzőművészt, Szia Sanyi bácsit integetnek, jelelnek neki.

Korán megmutatkozott már a tehetsége

Bíró Sándor 1939-ben Zana Sándor néven született Budapesten, a nevelőapja után kapta a Bíró nevet. Három éves korában agyhártyagyulladás következtében veszítette el hallását. Korán megmutatkozott tehetsége és szeretete az alkotás iránt. Budapesten szerzett ötvös mesteri képesítést. Siketsége miatt nem vették fel a főiskolára, magántanulóként képezte magát. Kedvenc tanára Országh Lili volt. Dekoratőrként és kirakatrendezőként dolgozott nyugdíjazásáig. Első feleségét korán elveszítette, utána évekig képtelen volt alkotni. Második felesége, Anikó szintén művészetkedvelő, az ő ösztönzésére kezdett újra dolgozni.