Száznyolcvan éve született Csajkovszkij

Pjotr Iljics Csajkovszkij a Káma folyó menti Votkinszkban jött a világra mérnök-hivatalnok apa és apai ágon francia anya második gyermekeként. Szülei maguk is zenéltek, otthonukban kitüntetett helyen állt a népszerű operaslágereket játszó nagyméretű szerkezet, az orkesztrion. Kiskorában különösen Mozart műveit kedvelte, főként a Don Giovannit, és abból is Zerlina áriáját.

Hatévesen már jobban olvasta a kottát, mint a betűket, de érzékeny idegzete miatt (nevelőnője szerint „törékeny volt, mint egy porcelánbaba”) fel kellett hagynia a zenével.

Szülei tisztviselőnek szánták, jogi tanulmányai után az igazságügyi minisztérium hivatalnoka lett. Huszonhárom évesen hivatali állását feladva beiratkozott az Anton Rubinstein által egy évvel korábban alapított szentpétervári konzervatóriumba, és az első évfolyamban végzett Rubinstein tanítványaként zeneszerző szakon.

Végzése után azonnal a moszkvai konzervatóriumba hívták az összhangzattan tanárának, itt került kapcsolatba az Ötök csoportjával, akik az orosz népzenén alapuló új zenei nyelvet akartak teremteni.

Egy sikertelen románca után idegösszeomlást kapott, majd hisztérikus munkaláz lett úrrá rajta, ontotta a zenekritikákat és megkomponálta – tanárai által még átdolgozás után is túl progresszívnek tartott – első szimfóniáját. 1875-ben mutatta be b-moll zongoraversenyét Hans von Bülow, a háromszor is átdolgozott darab végső változata 1888-ban született meg, ekkor íródott kezdetben rosszul fogadott A hattyúk tava című balettje.

A homoszexualitását titkolni kénytelen, magányos zeneszerző 1877-ben elvette egy fiatal rajongóját, de a házasság alig néhány hónapig tartott, és a titkának kiderülésétől rettegő komponista öngyilkosságot kísérelt meg.

Csajkovszkij élete és anyagi helyzete azután rendeződött, hogy pártfogásába vette egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda von Meck, akivel csak levélben érintkeztek.

Végre teljesen a zenének szentelhette magát, megírta D-dúr hegedűversenyét, a műfaj egyik legnépszerűbb és legnehezebb darabját, Vonósszerenádját, az Olasz capricciót és az 1812 nyitányt. Anyegin című operája a moszkvai bemutatón csak mérsékelt sikert aratott, de a szentpétervári előadás elnyerte III. Sándor cár tetszését.

Néhány évig utazgatott, Európa-szerte vezényelte műveit, megismerkedett Brahmsszal, Grieggel, Mahlerrel, Dvorákkal, és a szintén balettrajongó Saint-Saëns-nal. Hazatérve megírta Pikk dáma című operáját, a Csipkerózsika és A diótörő című baletteket. Élvezte a cári udvar kegyeit, 1891-es hangversenykörútján már a legnagyobb élő zeneszerzőként ünnepelték, egyetlen amerikai látogatásán a Carnegie Hall megnyitóján ő dirigálta a New York-i Szimfonikusokat.

Utolsó éveit feszültség és depresszió jellemezte, idegállapota tovább súlyosbodott, amikor Meck asszony magyarázat nélkül megvonta tőle támogatását. Utolsó művét, a 6., h-moll (Patetikus) szimfóniát 1893 októberében vezényelte, és nem sokkal később, november 6-án meghalt. Nagyszabású temetése költségeit az állam fizette, a szertartáson a cári kamarakórus énekelt.

Halálának körülményeit máig homály övezi: annyi bizonyos, hogy kolerában hunyt el, de sokak szerint lehetséges, hogy nem véletlenül kapta el a betegséget. E feltevések szerint szándékosan ivott kolerával fertőzött vizet, miután ismét túlzaklatott idegállapotba került, más elméletek szerint egy becsületbíróság ítélte halálra homoszexualitása miatt.

Maga a komponista ugyanakkor legjobban attól félt, hogy Beethovenhez hasonlóan megsüketül, ezért erős szélben vattát dugott fülébe, egy fotón így örökítették meg az utókornak.

Csajkovszkij a nyugati romantikát a nemzeti hagyományokkal ötvözte. Zenéje népszerűségét mindenekelőtt az érzelmekben gazdag, sokszor fájdalmas melódiáknak köszönheti.

Zenei példaképe Mozart volt, a francia mesterek közül Gounod, Bizet és Massenet, az olaszok közül Verdi állt hozzá közel. Brahmsot és a barokk nagy mestereit nem kedvelte, és nem értett egyet Wagner zenei reformtörekvéseivel sem. 1876 augusztusában jelen volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján, ahol Richter János vezényelte a Ring-ciklust, több alkalommal találkozott Liszt Ferenccel is. 1886-ban ismerte meg az akkor tizenhárom éves Szergej Rahmanyinovot, akinek művészi fejlődésében fontos szerepet játszott, és aki példaképének tekintette.

Tíz operája közül a Puskin műve alapján született Anyegin és a Pikk dáma a leghíresebb, a sorban az utolsó, ritkán játszott Jolanta című operát a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon adták elő. Hat szimfóniát, számos nyitányt, több mint száz zongoraművet, hangszeres versenyműveket, kamarazenét, dalokat, kórusműveket, sőt egyházi zenét is komponált, ezek egyike, a Vesperás az elmúlt évben a budapesti Orosz Zenei Fesztivál fénypontja volt. Több művének szövegkönyvét testvére, Mogyeszt írta.

Dalművészete alig ismert, pedig több mint száz kompozíciója maradt fenn. Balettjei, amelyek témájául előszeretettel választott mesét (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő), ma is kedvelt darabok, a leghíresebb koreográfiákat a francia-orosz Marius Petipa készítette.

Csajkovszkij nevét viseli egy kráter a Merkúron, számos közterület és intézmény, valamint az 1958-ban alapított, négyévente megrendezett rangos moszkvai nemzetközi zenei verseny. Zenéje számtalan filmben felhangzott, Budapesten 2008-ban az ő műveiből rendezték az első zenei maratont a Müpában. Szülőházában és Moszkva közelében fekvő klini otthonában, ahol utolsó éveit töltötte, emlékét múzeum őrzi.

Borítókép: illusztráció