Balesetnél életet ment a gyors segítség

[caption id="" align="alignleft" width="276"] Mérjük fel a sérültek állapotát
[/caption]Hiába vizsgáztunk elsősegélynyújtásból, stressz hatására még azt is könynyen elfelejthetjük, amire rendes körülmények között emlékeznénk. Vészhelyzetben nagy a tét, emberélet is múlhat azon, hogy elég felkészültek vagyunk-e.

Ha elsőként veszünk észre egy balesetet, őrizzük meg nyugalmunkat és tájékozódjunk. Számoljuk össze a sebesülteket, eszméletlen sérültnél ellenőrizzük, lélegzik-e. Figyeljük meg, milyen testhelyzetben fekszik a bajba jutott, ebből a mentős következtetni tud a sérülésekre, és eldöntheti, hány és milyen felszereltségű kocsit küldjön. Kérni fogja a pontos címet, lakott területen kívül az út számát és a kilométerszelvényt.
A balesettől legalább száz méterre helyezzünk el figyelmeztető jelzést. A segítség megérkezéséig lássuk el a sérülteket. Nem biztos, hogy az van a legrosszabb állapotban, aki a leghangosabban jajgat. Az erős vérzést állítsuk el. Ha leáll a légzés, alkalmazzunk mesterséges lélegeztetést.

Mesterséges lélegeztetés szájból orrba

– Fektesse a sérültet a hátára, a nyakát emelje meg, fejét döntse hátra, hogy a légutak átjárhatók legyenek – Távolítson el a szájából mindent, ami elzárhatja a légutakat – Győződjön meg arról, hogy az orrjáratok átjárhatók, a levegő útját nem akadályozza idegen tárgy – Egyik kezével a beteg állát támassza meg, másik kezével pedig a fejét úgy, hogy a szája zárt állapotba kerüljön – Vegyen mély lélegzetet, és erősen fújja a levegőt a sérült orrába egymás után négyszer. Közben figyelje, emelkedik-e a mellkasa – Folytassa a befúvásokat öt másodpercenként, amíg a sérült önállóan nem kezd lélegezni. Gyermeknél gyengédebben fújjon, és három másodpercenként