Egykoron fakockákon jártak

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A kép előterében, középen álló emberek helyére került a 609 tonnás öntöttvas ellensúly
[/caption]A magyar munka dicsérete
A Fővám-, vagy ahogy később nevezték, Ferencz József híd felépítését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. Tervezésére, akárcsak az Erzsébet híd esetében, nemzetközi pályázatot írtak ki. A megmérettetésre huszonegy mű érkezett, amelyekből a bírálóbizottság a másodikat, Feketeházy Jánosét fogadta el. Díszítését Nagy Virgil műegyetemi tanár elképzelése szerint alakították ki.

A rácsos szerkezetű, három tagból álló híd 79,3–175–79,3 méter hosszan ívelte át a folyót. Szélessége 20,1 méter volt, amelyből a két járda egyenként közel három métert foglalt el. Az építkezés 1894-ben kezdődött, és 1896. október 4-én ért véget. A kiviteli terveket Beke József és Gállik István készítette. A vasszerkezet az Államvasúti Gépgyár dolgozóinak keze munkája, míg az alapozást a Zsigmondy és a Gartner cég végezte. A hidat fakockákkal borították. Az átkelőt a Budára visszaszoruló német csapatok döntötték romba 1945. január 16-án.

[caption id="" align="alignright" width="320"] A Szabadság híd kiválóan illeszkedik a látképbe. Különösen szépen mutat Budáról nézve.
[/caption]Hosszú évekig címerek nélkül állt
A januári robbantás következtében a híd közepe a Dunába hullott, és a budai oldal főtartója is súlyosan megsérült. Az átkelőt március 15-én egy katonai pontonhíddal egészítették ki, ám ezt a következő esztendőben január 10-én egy óriási jégzajlás elsodorta.

Az újjáépítést Haviár Győző és Sávoly Pál tervei alapján a MÁVAG szakmunkásai végezték. Rekordidő alatt, hiszen 1946. augusztus huszadikán már az új névvel, Szabadság hídként nyitották meg. A jobb parton álló vámszedőházat elbontották, a régi díszek közül többet, így a címert is eltávolították. A hajdani részletek közül többet megmentettek az utókornak.

Az első nagyobb arányú felújítás 1980-ban történt. Ekkor a hídon négy hónapig csak gyalogosok közlekedhettek. Az ellensúlyúl szolgáló tömböket szétszedték, az utat aszfalttal burkolták. A nyolcvanas években számos díszt, így a címereket is visszarakták az átkelőre.

A régi budai vámházak mintegy lezárták a híd partra futó íveit. A kerekded kupolák a csúcsukban lobogó zászlókkal kedvesen hatottak. Ma a jobb parti taksaházak helyén aszfalt van. Hiányuk igazán akkor szembetűnő, ha az ember a Duna közepéről, hajóról nézi a hidat.