A csodálatos ukrajnai Júlia

Nem titkolja, hogy 44 éves; ezt sugárzó szépsége miatt könynyen megteheti. Emellett okos és igazi vezéregyéniség. Ő volt az, aki decemberben, az elnökválasztás zaklatott napjaiban átállásra szólította fel a tüntetők ellen kivonuló rohamrendőröket. A kijevi Zerkalo Nyegyelji című hetilap így jellemzi: „Törékeny alkata ellenére is erős és bátor politikus, törhetetlen harcos, sokoldalúan művelt személyiség, jó közgazdász, aki az üzleti életben és állami tisztségekben is bizonyította már rendkívüli képességeit.”

A „gázhercegnő” közgazdászként indult, majd szakmai pályafutása összekapcsolódott az ország energiaellátásával. Ekkor tett szert állítólag hatalmas vagyonára.

Pavlo Lazarenko volt kormányfővel a múlt évtized végén együtt oldották meg a 48 milliós Ukrajna energiaválságát. Ennek során az Oroszországból behozott földgázt közvetítők segítségével adták el a fizetőképes ipari vállalatoknak. A kereskedelmi hálózat irányítója és fő haszonélvezője a Timosenko házaspár volt. Amikor visszaélésekkel vádolták meg őket, a férj és Lazarenko külföldre menekült; utóbbi rablás és pénzmosás miatt amerikai börtönben ül. Julija is volt előzetes letartóztatásban, de tudott váltani. Az üzletet politikával cserélte fel. Pártot alapított, bekerült a legfelsőbb radába, a törvényhozásba.

A Viktor Juscsenko győzelmével zárult elnökválasztás nyomán helyzete megszilárdult. Politikai támadásnak minősítette a korrupciós vádakat, s az ügyészség le is zárta az ellene folyó nyomozást. A moszkvai hatóságok azonban továbbra is orosz főtisztviselők megvesztegetésével vádolják. Timosenko asszony erről megértően nyilatkozott legutóbb az Izvesztyijában, mondván, nem érez bosszúvágyat: a politikai harcban ilyen előfordul.

Az ukrán kormányfő megítélése tehát változatlanul ellentmondó: hívják a forradalom hercegnőjének, de ukrán Elena Ceausescunak is.

Névjegy

1960-ban született Dnyepropetrovszkban. Az egyetem után a helyi gépgyár közgazdásza. Volt a terminal ifjúsági központ kereskedelmi igazgatója, majd az Ukrán Benzin Egyesülés kereskedelmi, később vezérigazgatója. 1995 novemberétől a miniszterelnök első helyettese. 1997-től pártpolitikus, a Batykivscsina (Haza) nevű jobbközép mozgalom vezetője lett. 2005 januárjában megválasztották az ukrán minisztertanács elnökévé