Dr. Csernus bevállalja

– Mivel töltötte az elmúlt hónapokat?
– Munkával, mint általában, csak sokkal többet pihentem mint azelőtt. Nem kelek reggel hatkor, van időm interjút adni például a Reggelnek, olvasni, sportolni, úszni, és ezt mind nagyon élvezem.
– Hamarosan lejár a fél év. Mi lesz utána?
– Hát, nem tudom. Előbb-utóbb lesz olyan munka, amiben kihívást találok. Addig előadásokat tartok iskolákban, önismereti tréningeket vezetek, teszem a dolgom.
– Nemrég megjelent egy könyv Dr. Nyershús címmel. Mit gondol róla?
– Demokráciában élünk, bárkinek lehet véleménye bármiről. A könyv íróinak ez volt a véleménye rólam.
– És hogy látja most a szakítását a Viasat3-mal?
– Annak így kellett lennie. A részleteket az utolsó könyvemben, a Bevállalomban leírtam.

– A magánéletét elzárja a külvilág elől. Mégis bárki olvashatta az interneten, hogy Horvátországban nyaralt. Nehéz a népszerűség?
– Az illetőnek, aki látott engem Hvaron, nem volt annyi bátorsága, hogy aláírja a nevét! De az emberek gyávák, csak névtelenül merik vállalni a véleményüket. Nem tartották tiszteletben, hogy ott nem orvosként, hanem magánemberként voltam. Ezután a nyaralás után döntöttem úgy, hogy adok magamnak fél év szabadságot.
– Mi van most a betegeivel?
– Nem én vagyok az egyetlen orvos.
– Pedig a kocsiban töltött időt leszámítva mindig a betegei rendelkezésére állt. Ezt olvastam a Drogma című könyvében.
– Ez azért nem igaz, nem mindig. A krízistelefonokra ott vannak a segélyvonalak. De egyetlen beteget sem hagytam cserben, mindenkivel befejeztem a terápiát, újakat pedig nem vállaltam.

– Most rágyújtott. Ez nem drog?
– De. És akkor mi van?
– Szerintem ezzel a hitelességét veszíti el.
– Ön így gondolja. Ez csak egy döntés, én meg még nem döntöttem el, hogy leszokom. A betegeimnek sem azt mondom, hogy ne narkózzanak! Azt mondom, vállalják a felelősséget a tetteikért.
– Hogy lehet a dohányzásért felelősséget vállalni?
– Hogy lehet az elhízásért felelősséget vállalni? Hát úgy, hogy reggel az ember szembeáll a tükörrel, és nem szidja magát, hogy kövér disznó.
– Ilyen egyszerű? Ezért gondolta, hogy ezt mindenkinek tudnia kell? Egyáltalán, kinek az ötlete volt a nagysikerű, és önnek népszerűséget hozó Dr. Csernus című műsor?
– Volt egy előadásom a Corvin moziban, ahol egy producer is jelen volt, és látta, hogy le tudok kötni 250 embert másfél órára. Ezután megkeresett, hogy Amerikában már van ilyen műsor, mit szólnék hozzá, ha itthon is készítenénk hasonlót. A Viasat3 érdeklődött iránta, megszületett a sorozat. Azért vállaltam, mert üzenni tudtam az embereknek. A pénz önmagában nem érdekelt. Az én hozzáállásom az élethez nagyon egyszerű: az életedért vagy a dagadtságodért a felelősséget ne hárítsd másra. Ezeket a gondolatokat át tudtam adni
a képernyőn keresztül.
– Mit üzent önmagáról a műsorban?
– Én ugyanolyan vagyok kamerán kívül is, mint a kamera előtt. Szeretnék önmagam szemében hiteles ember lenni. Nem nyomom el a cigit akkor sem, ha jön egy riporter.
– Nekem azt üzente az a műsor, hogy dr. Csernus erőszakos.
– Ez csak a saját félelme. Én addig nem kezdek gondolkozni semmin, amíg a másik ember meg nem kér rá. Tudom, hogy van egy réteg, amely nem csíp engem. Az emberek félnek szembe nézni önmagukkal, én meg a szemükbe mondom azt, amit ki sem mernek ejteni a szájukon. Ilyenkor hárítanak, és ki a hibás? Dr. Csernus. Mert erőszakos. Az őszinteség leértékelődött.

– Segít az embereken az erőszakosság?
– Ez nem erőszakosság, csak a következetes őszinteség már annak látszik. Ha következetesen állítom, hogy ezt fogom csinálni, és meg is teszem, keresztre feszítenek. Azt is mondják, hogy nagyképű vagyok.
– Nem igaz?
– Nem. Megmutatom a másiknak azt az arcát, amit ő nekem mutat, de ötszörös erősséggel, ezt érőszakként éli meg. Senki ne játszmázzon velem!
– Ezek terápiás eszközök?
– Nézze, én mindig nagyon kedves vagyok a barátaimmal, de nem szeretem, ha játszanak velem! Én mindenért, amit elértem, keményen megdolgoztam.
– Mennyire keményen?
– Nézze meg a noteszomban, milyen volt egy átlagos kórházi napom! De sohasem irigykedtem másokra! És jól érzem magam a bőrömben. Ehhez az kell, hogy az ember hagyja abba az önámítást. Tisztáztam magamban, jó pasi vagyok vagy nem, nagy az orrom vagy kicsi, pocakos vagyok vagy sem, kitartó vagyok-e, szeretem a szüleimet, de valójában ellentétes érzelmek fűznek hozzájuk. Gyűlölöm a csajokat, mert megszívattak, de hagytam magam. Manapság, ha megnézi a 35 felettieket, olyan mély boldogtalanság uralkodik bennük, hogy az félelmetes. Miként mutatkozik meg a belső egyensúly zavara? Például a kövérségben. Ez a jele annak, hogy az illető rosszul érzi magát a bőrében.

– Ön is azért narkózott, mert nem érezte jól magát a bőrében?
– Sosem tagadtam. De nem tudtam, hogy ez milyen következményekkel jár. Ha tudom, a félelmem erősebb lett volna, és nem megyek bele.
– Egyedül jött le az anyagról?
– Egyedül, de a belső rendrakás hosszú évekig tartott.
– Akkor nem is kell hozzá dr. Csernus? Egyedül is megy?
– A segítség elengedhetetlen. Sokan lejönnek róla, de valójában csak másra váltanak. Én például jó ideig munkamániás voltam. Ez viszont segített helyre rakni egy csomó mindent. Felismertem, hogy bizonyos helyzetekben az emberek nagyon hasonlóan működnek, és ezeket
a hibákat én is elkövetem. Elkezdtem gondolkodni, hogy ők miként mászhatnak ki ebből, és rájöttem, ha én nem teszem meg, oda a hitelességem.
– Fiatalon érkezett Magyarországra. Hol van otthon, itt vagy Szerbiában?
– Szerbiában van a szülői ház, de ideköt a munkám, a magánéletem. Ott vagyok otthon, ahol jól érzem magam. Aki önmagával kibékül, mindenütt otthon lesz.