Elütheti-e egyszer is a gyalogos a gyorsvonatot?

Eredményes évet tudhat maga mögött a magyar foci. Nemzeti válogatottunk mindössze négy helyet csúszott vissza a világranglistán, így még mindig az első hetvenben van. Ha mondjuk a századik helyről nézzük a tabellát, ez bizony komoly siker, így hát ne becsüljük alá. Egy barátom szerint nagyon olcsó dolog azon élcelődni, hogy milyen botlábúakkal van megátkozva a magyar futball. S ha már itt tartunk… Ezt minden bizonnyal célszerűbb lenne „magyarfutballnak” írni, ugyanis jelentősen eltér attól a sporttól, amelyet világszerte ismernek.
 A magyar futball egyik legfontosabb eleme, hogy szájjal játszszák. Amíg ki nem fut csapatunk a pályára, addig minden rendben van, sőt az ellenfél retteghet. Mert a kommunikációs ütközetből verejtékesen bár, de szinte mindig győzedelmesen kerül ki nemzeti tizenegyünk. A pályáról már kevésbé boldogan jönnek le a mieink, ám a futballvezetőket nem szokta elkeseríteni a csúfos szereplés: hisznek egy jobb világban. És természetesen látják a fényt. Igaz, nem szokták észrevenni sem a profiligában, sem a szövetségnél, hogy az egyáltalán nem az alagút végét jelzi, csak jön szembe a gyorsvonat. Válogatottunk gyalog bandukol a talpfák között, világbajnoki selejtezőbeli ellenfeleink viszont rendre a robogó vonaton ülnek.
A magyar drukkerek mára közlekedési szakértővé nőtték ki magukat. Ezért nem hisznek abban, hogy előfordulhat, amikor a gyalogos gázolja el a vonatot.