Jól jött a kormánynak az ügynöklista robbanása

Tegnap reggel tévét néztem. A 219-es ügynöklistáról volt szó, amelyről senki semmit nem tud. Csak azt, hogy van. Hattól nyolcig sorjáztak a szakértők. Az értelmiség útjáról beszéltek az osztályhatalomig. Valamint 1977-ben szabadult rabokról.

Jól jött most a történelem a kormánynak. Mert Madár győzelmét, az Oscar-díj átadását és a gazdatüntetést is lenyomta a legolvasottabb cikkek versenyében az ügynöklista. Amelyen véletlenül egyetlen MSZP-kötődésű ember sincs. Az ezres listát Péterfalvi nyilvánosan bezúzta. Azt tette, amit egy adatvédelmi biztosnak tennie kell. Akár véletlen volt, akár szándékos a listarobbantás időzítése, sokat köszönhet neki a kormány. De kezet csókolhat a téren zászlóval parádézó Csurkának is. Hívatlan vendégként kivonult a térre, hogy egy kis képernyőt kaphasson az arcára. Saját fülemmel hallottam a parasztoktól: „Minek jön ez ide?” Bencsik András gulyáságyút vitt ki. Akinek eddig nem volt véleménye a gazdákról, az ma könnyebben hisz Lendvai Ildikónak, hogy a gazdatüntetés csak az ellenzék trójai falova. Szerintem nem az. Csak éppen természetes az ellenzék rákapcsolása. Visszatérve a lista időzítésére, elterelő hadműveletnek sem rossz. Kezemben egy január 19-én kiadott MSZP-s emlékeztető. Elismerik benne, hogy vidéken a feszültség nő, nemcsak az ellenzék gerjeszti.

Tenni kell valamit.  Szerintem is. Bár a véleményem elfogult. Elfajzott paraszt vagyok én. De kirúgtak a mezőgazdasági szakközépiskolából. Nem ment az orosz. Pedig az nagyon kell a földeken.