Csak a tiszta gondolat szülhet tiszta beszédet

A nagypolitika történései, úgymint II. János Pál temetése, a bulvársajtó érdeklődését is felkeltő brit trónörökösi esküvő, esetleg a rekord benzinár zsebbe vágó problémája egy kicsit talán háttérbe szorította a magyar nyelv hetének eseményeit.
A mostani rendezvénysor egy fontos kérdést, a nyilvános megszólalás nyelvi, logikai és etikai összefüggéseit állította középpontba. Azaz a politikusok, közéleti emberek, az élő beszédet a nyilvánosság előtt nap mint nap gyakorlók nyelvhasználatát. Nem véletlenül, mert a szép, érthető beszéd, a nyelvtani szabályok helyes alkalmazása mintha többször is gondot okozna  számukra. Bár a „suk-sükölés” már szerencsére jórészt kikopott a közbeszédből, azért bőven akad helyette más nyelvtani, stílusbeli botlás. Ennek oka talán a beidegződés, esetleg a szabályok nem ismerete, netán a hanyagság, a nemtörődömség. Pedig nagy a felelősségük e téren is, hiszen nem csupán a fülünknek bántó, ha ilyeneket hallunk. Sokkal nagyobb baj, hogy egyéb kételyek is támadhatnak a hallgatóságban. Például könynyen arra a következtetésre juthat, hogy a zavaros beszéd zagyva gondolatokat tükröz.
„Őrült beszéd, de van benne rendszer” – szól a híres shakespeare-i sor a Hamletből. Ám e kivételnek is felfogható kijelentés csak erősítheti azt a szabályt, hogy az embereknek tiszta gondolatokkal megtűzdelt, egyenes beszédre van szükségük.