Harmadszor is bajnok a San Antonio

A csoda ezúttal is elmaradt, továbbra sincs csapat az NBA történetében, amelyik 2-3-ról fordítva, idegenben tudná megnyerni a mindent eldöntő hetedik mérkőzést. Ezúttal a Detroit Pistons pennája tört bele a históriás könyv ezen lapjának kitöltésébe. Pedig a michigeniek mindent megtettek, 0-2-ről egyenlítettek hazai pályán, hogy aztán a harmadik detroiti mérkőzést elbukva, Texasban vívják ki a hetedik mérkőzés lehetőségét. Ekkor azonban a Spurs már nem hagyta kiénekelni a sajtot a szájából, és teljes mértékben megérdemelten lett a sportág világbajnoka (ahogy a tengerentúlon hívják az NBA bajnokát). Kár lenne vitatkozni azon, hogy a két legjobb csapat vívta a döntőt, ami ugyan minden bizonnyal látványosabb lett volna, ha a Phoenix játszik a Miamival, csakhogy ez a két géppuskakezű csapat éppen jelen előadásunk hősei miatt nem jutott el a döntőig.

A hősök hőse pedig ezúttal is, akárcsak 1999 és 2003 nyarán, Tim Duncan, a Spurs zseniális centere volt. A Virgine-szigeteki óriás (211 cm) annak ellenére kapta az MVP-díjat, hogy az amerikai szakírók szerint élete leggyengébb play-off produkcióját nyújtotta. Csakhogy a hetedik meccs nélküle nem lett volna meg. 25 pontjából 17-et a nagyszünet után dobott, és még 11 lepattanót is begyűjtött, a két félelmetes detroiti középjátékos, Ben és Rasheed Wallace között. A mérkőzés után pedig a legnagyobbakhoz illő szerénységgel nyilatkozott: „Utálom, amikor így kiemelnek. Ez csapatmunka volt a javából, együtt harcoltunk, szenvedtünk és győztünk. Egy csomó MVP van még ebben a csapatban.” Három bajnoki cím mellé ugyannyi MVP-trófea, ilyet rajta kívül csak Magic Johnson, Michael Jordan és Shaq O’Neal tud felmutatni.

Itt van rögtön a nemzetközi klasszissá érő Emanuel Ginobili, akinek athéni aranya mellett remekül fog mutatni a fehérarany gyűrű. Manu végig szenzációs volt, az utolsó meccsen 23 pontot szerzett, ebből 11-et az utolsó negyedben, hatot pedig egyenesen az utolsó percben. Igazságtalanok lennénk, ha nem méltatnák Robert Horry érdemeit. A veterán (35 éves) csatár legszebb napjait idézően játszott a fináléban. Majd félórát kapott meccsenként, amit összesen 74 ponttal, közte tizenöt triplával hálált meg, ebből ötöt a hosszabbításban megnyert ötödik meccsen dobott. Az NBA történetében senki nem dobott annyi hármast (53-at) a rájátszásban, mint ő (a második Jordan 42-vel). Horry harmadik csapatával hatodik bajnoki címét gyűjtötte be (kettőt a Rocketsszal, hármat a Lakersszel).

A másik oldal képviseletében Larry Brown edző nyilatkozott egy szimpatikusat: „Ugyanolyan büszke vagyok a fiúkra, mint egy évvel ezelőtt, és büszke vagyok az ellenfélre is, aki megmutatta, hogyan kell igazán jó kosárlabdát játszani.” Brown mester a jövő heti draft után kórházba vonul, ahol felmérik, hogy vállalhat-e még egy évet a kispadon. Lehet, hogy elkíséri majd országos jó barátja, Gregg Popovich, akivel harminc éve elválaszthatatlan cimborák, és aki mellesleg a Spurs főedzője.

Tim Duncan harmadszor lett a legjobb

A Spurs nagymenője elismerte, volt olyan része a döntő sorozatnak, amikor szörnyen játszott. „Ez a trófea csak egy jelképes elismerés, hiszen számomra mindenki MVP ebben a csapatban – szerénykedett Duncan. – Volt egy olyan része a sorozatnak, amikor szörnyen ment a játék és azt hittem, hogy mindennek vége. Duncant ezt megelőzően kétszer választották az NBA nagydöntő legértékesebb játékosának. Hat évvel ezelőtt, 1999-ben a New York Knicks elleni diadal, valamint 2003-ban a New Jersey Nets felett aratott sikert követően kapta a legértékesebb játékosnak járó MVP-díjat.

a csapatban – szerénykedett Duncan. – Volt egy olyan része a sorozatnak, amikor szörnyen ment a játék és azt hittem, hogy mindennek vége. Duncant ezt megelőzően kétszer választották az NBA nagydöntő legértékesebb játékosának. Hat évvel ezelőtt, 1999-ben a New York Knicks elleni diadal, valamint 2003-ban a New Jersey Nets felett aratott sikert követően kapta a legértékesebb játékosnak járó MVP-díjat. -->