Soha nem tagadtam meg az elveimet

[caption id="" align="alignleft" width="160"] „Nem bántam meg, hogy tavaly elnézést kértem és elismertem, hogy hibáztam. Nehéz időszak volt számomra az a néhány hónap.”
[/caption]– Nem érzi úgy, hogy elfáradt a tizenöt városvezetéssel töltött évben?
– Nem. Harmincnyolc évesen kezdtem a munkát, most ötvenhárom leszek. Az, hogy sok nehezen induló program, mint amilyen a metróberuházás, végre megvalósul, kifejezetten sok energiát ad.

– Nádas Péter író tavaly felelősségre vonta a magyar politikai elitet hiteltelensége miatt. Példaként az ön bocsánatkérését hozta fel, amelyet a horvát ingatlanvásárlás után tett a nyilvánosság előtt. Nádas szerint nem voltak őszinték a szavai. Mit mond erre?
– Tisztelem Nádas Péter véleményét és morális szigorúságát velünk, politikusokkal szemben. Mindazonáltal nem bántam meg, hogy tavaly elnézést kértem és elismertem, hogy hibáztam. Nehéz időszak volt számomra az a néhány hónap. Tanultam is belőle, de örülök, hogy elmúlt, és már csak a munkámra tudok koncentrálni.

– Az utóbbi időben szinte minden napra jut egy szereplése. Már megkezdődött a választási kampánya?
– Hál’ istennek, még nem. A kampány az ígéretek ideje, ez pedig az ígéretek teljesítéséé. Amikor 2002-ben újraválasztottak, számos ígéretet tettem, ezek megvalósításán dolgozom. Most Budapesten épülnek az utak, járnak a Volvo buszok, az új trolik, zajlanak az iskola- és kórházfelújítások. De sok munkába került az is, hogy ezeket a programokat elfogadtassuk a kormánynyal. A közös útprogram elindítását egyéves tárgyalás előzte meg, a közlekedési szövetségét tíz.

– Ön szerint akkor mikor kezdődik majd a kampány?
– Reményeim szerint jövő nyáron. Éppen ezért szándékosan nem vettem részt a főpolgármester-jelölésekkel és találgatásokkal telt tavaszi kampányolásban. Egy év múlva, a parlamenti választások után fogom eldönteni, hogy újraindulok-e.

– A szocialista pártnak nem lesz befolyása az elhatározására?
– Ha valaki engem indítani fog, az a saját pártom lesz. Az SZDSZ többször kijelentette, jelölni fog, ha elvállalom.

– Amikor 1990-ben átvette Budapest vezetését, megfogalmazta-e magában, minek kell történnie ahhoz, hogy lemondjon?
– Tizenöt éve biztosan nem számítottam olyan nehéz időszakra, mint az 1998–2002-es ciklus, amikor az ország kormánya az ország fővárosa ellen dolgozott. Az Orbán-kormány leállította a 4-es metró építését, a legnagyobb környezetvédelmi beruházásokat, nem adott pénzt kórházfelújításokra, és több mint százmilliárd forintot vont el a fővárostól, amit már nem lehetett visszapótolni. Ezért aztán nagyon nehezen indult a 2002-es ciklus is.

[caption id="" align="alignright" width="139"] „A választások után eldöntöm, ringbe szálljak-e a főpolgármesterségért”
[/caption]– Ekkor megfordult a fejében, hogy távozzon?
– Nem, akkor sem gondoltam, hogy felállok. Mindazonáltal embert próbáló időszak volt. Orbán Viktor Budapestet büntető politikája senkinek sem használt, de mindenkinek ártott. Szerintem ma már ő is tudja, hogy ebbe bukott bele.

– Atkári János főpolgármester-helyettes azt nyilatkozta nemrég, hogy elmozdításával véget ért az SZDSZ-irányítású Budapest korszaka. Egyetért ezzel?
– Szerintem a várostörténészek fogják megítélni, mikor zárul le egy korszak egy város életében. Ezt szerencsére nem a politikusok döntik el. Ami Atkári János leváltását illeti, igaz, hogy új költségvetési szemlélettel dolgozunk, de továbbra is szigor jellemzi a főváros gazdálkodását. Többet költünk a budapestiek számára legfontosabb ügyekre, például köztisztaságra vagy az utakra, ám a város nemzetközi pénzügyi megítélése továbbra is példás.

– Nyilván arra utalt, hogy a szocialisták egyre jobban rá akarják erőltetni akaratukat a város irányítására.
– Liberális várospolitikus vagyok. Soha nem tagadtam meg az elveimet, nem is fogom. Budapesten két egyenlő súlyú politikai erő alkotja a koalíciót. Ami azt jelenti, vannak bizonyos kompromisszumok, amelyeket meg kell kötni. Atkári János helyett egy másik szabad demokrata politikus, Ikvai-Szabó Imre vette át a feladatok egy részét. Ez azonban nem növelte egyik párt befolyását sem a város vezetésében.

– Nem tart attól, hogy a választásokhoz közeledve a jelenleginél is nagyobb harc indul a budapesti fejlesztések bejelentéséért a koalíciós pártok között?
– Ez engem sosem zavart. A dolgok normális menetéhez hozzátartozik, hogy ők is részt kívánnak abból a sikerből, amit együtt érünk el.

– Az ellenzék azzal bírálja önt, hogy túl sok a jövőre vonatkozó bejelentés, de kevés a megvalósult tett.
– Értem, hogy a Fidesz szomorú és frusztrált. Most folyik Budapest történetének legnagyobb szabású útfelújítási programja. Most újítjuk fel a 2-es metrót, a HÉV-et, most építjük a Baross téri metrómegállót vagy a Bajcsy-kórház új tömbjét. Emellett valóban elkészítettük Budapest kilencéves középtávú fejlesztési tervét, a Podmaniczky-programot. Szerintem az lenne a baj, ha a jelenleg folyó munkák mellett nem terveznénk előre.

– Mik valósulnak meg a 2006-os választásokig, amelyeknek hatását a fővárosiak is érzékelni fogják?
– Jövő tavasszal érkeznek az új körúti villamosok, a budai oldalon elkezdjük építeni a 4-es metró állomásait, és folytatódik a 2-es metró felújítása. Szeptemberben megkezdi működését a füstgázmosóval felszerelt rákospalotai hulladékégető. Ősszel befejeződik nyolcvan kilométernyi főútvonal felújítása, amit jövőre száz kilométeren szeretnénk elvégezni. Egy tucat iskolát újítunk fel, több pénz jut városrehabilitációra is. Befejeződik az állatkert teljes rekonstrukciója. Ez csak néhány példa, hiszen 2005-ben száz felett van a beruházások száma, jövőre még több lesz.

– Mi az, ami ön szerint a saját hibájából nem jött létre az elmúlt tizenöt évben?
– Az önkormányzati rendszer jelenlegi állapotában rossz, pazarló. 1990-ben még én is azt hittem, hogy a tanácsrendszer után egy jól működő modellt hozunk létre. Sajnos egy rendkívül decentralizált, kétszintű rendszert teremtettünk, amely akadálya a főváros egyenletes fejlődésének. Egyszerre jelent rengeteg párhuzamosságot és gazdátlan feladatot, ráadásul iszonyatos költség kell a fenntartásához. Ma már a politikusok többsége látja ezt, de új kétharmados törvényt csak a két nagy párt egyetértésével lehetne alkotni, erre pedig nem látok sok esélyt.

– Az Európai Unió belső válsága nem veszélyeztetheti Budapest fejlesztéseit, amelyekhez rengeteg brüsszeli forrásra számítanak?
– Valóban súlyos válság alakult ki az európai közösségben. Ma még nem tudjuk, mi lesz 2007 és 2013 között az EU költségvetésével. Nem tagadható, ez komoly bizonytalanságot okoz.

– Mit lehet tenni?
– Mást nem, mint hogy olyan állapotba kell hozni a projekteket, hogy benyújthatók legyenek. Úgy kell előkészítenünk, hogy kapunk hozzá támogatást.

– Tizenöt éve hogyan látott hozzá a főpolgármesteri munkához?
– Akkor úgy vágtam bele, hogy a problémák jelentős részével nem voltam tisztában. Időközben azonban elsajátítottam egy ismeretrendszert, amit csak itt lehet megszerezni. Megtanultam és megszerettem. Az ad nekem örömöt, ha valami sikerül. Egy nyolcadik kerületi társasház házi ünnepségén jártam a héten. A százhúsz éves ház lakói két műemlékvédelmi támogatást kaptak a fővárostól. Bözsi néni, aki olyan idős, mint az édesanyám, körbevezetett. Lelkesedve mutatta meg, milyen szépen sikerült a homlokzat felújítása. Óriási élmény volt, ilyenkor látom, hogy van értelme annak, amit csinálok.

– Ön szerint mennyit változott Budapest 1990 óta?
– Ezt nem nekem, hanem az embereknek kell megítélni. Akik idejönnek, azt mondják, a város fejlődik, sokkal érdekesebb, jobb lett. Évről évre egyre több turista kíváncsi ránk. A budapestiek pedig mindig a választásokon alkotnak véleményt. Ők egyszerre látják a fejlődést és a problémákat is. Európa második leggyorsabban fejlődő régiója a budapesti, de emellett itt egy városrehabilitációs problématömeg: a százéves házak, az elöregedett lakótelepek és a túlterhelt, leromlott úthálózat. Az a dolgunk, hogy a nagyfokú fejlődési dinamizmust, amit a magántőke tart mozgásban, minél jobban kihasználjuk. Ehhez az kell, hogy a kormány ne elvegye, amit a város megtermel, hanem hagyja, hogy építkezzünk. Most végre ez történik.

Névjegy

Demszky Gábor 1952-ben született Budapesten. Nős, négy gyermeke van: Alma (1973), Dániel (1974), Dorottya (1994) és András (1995). Az ELTE-n 1976-ban jogi, 1981-ben szociológus diplomát szerzett. 1988-ban alapítója a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ-nek. 1990-ben országgyűlési képviselő lesz, októberben főpolgármesterré választják.