Több méltóságot várunk az államfő választásakor

Ötven–hatvan év múlva Magyarországon is ünnepi, s nem csak rideg (párt)politikai esemény lesz majd az államfőválasztás. Addig viszont a politika úgy hálózza be ezt is, mint a Gellért-hegyen a levélfaló hernyók az erdőt. Mert mi történt? A koalíciós pártok egymásnak feszültek, a legnagyobb ellenzéki párt sokáig kivárt, s még az a rusnyaság is előfordult, hogy átszavazók állítólagos megvásárlásával próbálkoztak.
A köztársasági elnök megválasztása, még ha azt nem is a nép, hanem a parlament teszi, a hétköznapi torzsalkodásokból messze kiemelkedő esemény. Vagy az kellene, hogy legyen.
Kellő méltósággal, acsarkodás nélkül viszont nálunk ez sem megy. A politikai taktikázás, kiskapukeresés olyan elkeserítő, hogy nekünk, egyszerű választópolgároknak felmegy tőle a vérnyomásunk. Pedig a Sándor-palotának új gazdát kell találni.
Külsőségekben nyilván nem lesz hiány a választás mai első napján. A Tisztelt Ház zsúfolásig megtelik. A vendégpáholyok tömve lesznek. A sajtó munkatársai még a csillárról lógva is tudósítanak. Reméljük, Szili Katalin és Sólyom László családja nem érkezik túlzott elvárásokkal. Hiszen szinte biztos, hogy ma nem ünneplünk még senkit. S pillanatnyilag az is kérdés, hogy kettejük helyett nem jön-e harmadik jelölt? Aki, ha nem is nevetve, de előttük végez. Itt tartunk most.
Tisztelt honatyák és honanyák! Nem tehetünk mást, mint azt kérjük: több komolyságot, több méltóságot, több felelősséget! Mert önök most sokkal többről döntenek, mint gondolnák.