A rettenet óráiban higgadtságra van szükség

A rettenet nem ismer határokat. Most London, előtte Madrid, Moszkva, New York: legyünk bárhol a földgolyón, nem vonhatjuk ki magunkat a mindent átitató félelem alól. Ha ezek a nagyvárosok védtelenek az aljas indítékú terrorcselekményektől, miért lennénk éppen mi védettek?Egyáltalán, lehet-e a terrorizmus módszerei ellen védekezni? Az ember első felindulásában hajlamos bosszúért kiáltani. Dühében pedig általánosítani. Az al-Kaidát azonnal az arab vagy a muzulmán világgal azonosítani. Holott a kettő nem ugyanaz, még ha eszmei gyökereik hasonlóak is. Észak-Afrika és a Közel-Kelet országaiban mérsékelt és békés emberek élnek nagy többségben. Igaz, a harcos és elvetemült kisebbség hangosabb és jobban látható. Ezekben az órákban higgadtságra van szükség. Együtt kell éreznünk a londoniakkal, akik most félnek, gyászolnak és értetlenül állnak az események előtt. Végig kell gondolnunk, van-e olyan oka az évek óta tartó világterrornak, amelyet párbeszéddel, önvizsgálattal akár a fejlett világ is orvosolna. Másfelől pedig van-e olyan intézkedés, amely Európa és Amerika nagyvárosaiban a biztonságot erősíti anélkül, hogy mindennapi életünket végképp korlátok közé szorítaná. Minden ember és minden gyanús hátizsák mellé nem lehet rendőrt állítani, de modern módszerekkel, rendőrségi és titkosszolgálati eszközökkel meg lehet nehezíteni a lehetséges terroristák akcióját. London öröme egy napig tartott. A szerdán elnyert olimpiai rendezési jog s a világ békés együttélésének legnagyobb fesztiválja új, borús értelmet nyert. Az olimpia védendő célpont lesz. Ahogyan lassan nagyvárosaink, közöttük Budapest is.