A türelmetlenség dicsérete, avagy néha hallatnunk kell a szavunkat

A Római-parton egykor legendás vízparti élet volt. Csónakházak, sörözők, sportklubok sorakoztak, s az olcsón bérelhető kajakok, kenuk bejárták a fővároshoz közeli romantikus kis szigeteket, a Dunakanyart. „De a törpök élete nem csak játék és mese” – ahogy a költő mondta. A csónakházakat sorra eladták, helyükre lakóparkok és fitneszklubok épültek. Nem olyan szépek, mint a Római-fürdő közelében fekvő régi villanegyed házai, de ezt már senki se várná. Azonban a Római-part árterület. Ahol – mivel az árterületet az olyan tisztességes folyók, mint a Duna, el szokták önteni – csónakházak, lángososbódék kivételével tilos építkezi. De az ingatlanspekuláció szokás szerint csak a maga anyagi érdekeivel törődött, ezért a Római-parti ártér beépült, s csak azért nem mondom, hogy dugig, mert biztos találnak még pár kivágható fát, és a maradék műemlék csónakházakat is bármikor lebonthatják egy luxusapartman kedvéért.

Az óbudai önkormányzat azonban nem lebontani szándékozza az illegálisan felhúzott épületeket, hanem egy gáttal akarja védeni, mondván, az mégsem állapot a huszonegyedik században, hogy itt minden évben a Dunát rettegjék. Ami akár rendjén való is lenne, ha éppenséggel nem védené már régóta gát az ártéren kívüli, szabályosan épült házakat. Így viszont arról van szó, hogy egy általunk választott intézmény vezetői közpénzekből akarják védeni a köz rovására, törvénytelen módon felhúzott épületeket és elkövetőiket. (Nem milliókról, milliárdokról van szó!) Ráadásul közben egy gyönyörű, viszonylag természetközeli folyópart helyére gát épülne. A jelenség így sem egyedi. A Solymár mellé tervezett Auchan kedvéért egy természetvédelmi területen át egy elkerülőnek hazudott, ám valójában jelentős többletforgalmat generáló utat terveznek.(Ez az a bizonyos 10-es út.) 13 milliárd közpénzekből, amikor sorra zárják be a vidéki iskolákat, egy olyan cég számára, amelyet Csehországból már rég kitiltottak – minő meglepetés – korrupciós ügyeiért. S példa van még millió.

De vajon miért folyhatnak, ha nem is zavartalanul, de sikeresen az ilyen ügyek? Mert az önkormányzat szót úgy értelmezzük: ön kormányoz, mi meg a türelmünket és a pénzünket adjuk hozzá. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy nekünk kell önmagunkat kormányozni, és hogy ne járjon el a megbízott testület tisztességtelenül, aktívan részt veszünk a közügyekben. A jogi lehetőségeink már megvannak rá. Csak hallatnunk kell a szavunkat, mert úgy tűnik, túlságosan türelmesek vagyunk. És veszíteni valónk még mindig bőven van.