Láthatatlan római ólomfej

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Emberarcú római súly egy aquincumi boltból. Korábban láthatatlan volt.
[/caption]– Íme, egy római kori selejt – vesz kézbe mosolyogva egy égetett agyagkorsót Facsády Annamária, a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának (BTM) igazgatóhelyettese. Aki egyben rögvest hozzáteszi, ez a félresikerült emberfejes edény nekik pontosan annyit ér, mint bármelyik másik leletük. Legyen az szobortöredék vagy ötgrammos arany fülbevaló.
Miközben munkatársai újabb tárgyakat pakolnak az asztalra, megtudjuk, e tárgyat Kuzsinszky Bálint tárta föl a Gázgyár területén a húszas évek derekán. Csontos Katalin raktárvezető elárulja, az arcos korsó kiállításon még soha nem szerepelt, így a szakmai közönségen kívül aligha ismerheti bárki.
A tárgyat nézve az emberben  fölmerül: vajon pusztán a díszítési szándék vezérelte az egykori mestert, vagy valami egyéb, misztikus célja volt vele. A kérdés nyitott marad, mivel ebben még a szakemberek sem tudtak közös nevezőre jutni.
– Ez pedig egy negatív minta, melyekbe a még friss, kiégetés előtt álló edénykéket préselték bele – mutat föl egy újabb kincset Facsády Annamária. Majd hozzáteszi, az eljárás roppant egyszerű volt. Miután az agyag kissé megszikkadt, kifordították az edényből, és az rögvest mehetett a kemencébe. A leginkább virágcserépre emlékeztető tálka állapotának frissessége megkapó: az egész úgy hat, mintha tegnap jött volna ki a lángok közül.
A tárgyak szemlézése közben megtudjuk, e korszerű raktárat öt esztendeje adták át, ám a múzeum már kinőtte a termet.
A folytatást ígérik, ám a megvalósítás ideje bizonytalan. Visszakanyarodva a régészetre, kiderül, a Gázgyár területén kiásott fazekastelep egyedülálló a maga nemében. Itt ugyanis a Krisztus utáni második század folyamán a lepénysütő mintától az épületkerámiáig széles termékskálát állítottak elő.
– Csak a lábára ne ejtse – halász elő egy kartondobozból egy kétarcú fejet formázó ólomsúlyt Biri Elvira raktárkezelő. A három kilogrammra taksált lelet vélhetőleg valami nagykereskedésben állhatott szolgálatban.
– Legkevesebb 1800 éve önthették formába – teszi hozzá az igazgatóhelyettes asszony.
Miközben a BTM munkatársai a fotózás kedvéért óvatosan körbeforgatják a göndör hajú emberfőt, kiderül, e súlynak több társa is akad a dobozokban. Ám az apró tömegek most rejtve maradnak, hisz bennünket csak azok a leletek érdekelnek, amelyek még nem voltak kiállítva.
Mielőtt távoznánk, két óriási amforát mutatnak a múzeum munkatársai. Igaz, egyikük erősen hiányosan került elő, de a szorgalmas restaurátorok fáradtságot nem ismerve összerakták a cserepeket. Egy amforába amúgy 26,26 liter folyadék fér.
Facsády Annamáriától eközben megtudjuk, hogy a múzeum igyekszik a raktárban lappangó leletekből válogatni változó kiállításaira. Ennek köszönhetően ma alig akad olyan figyelemre méltó tárgy, amely ne került volna az elmúlt években valamikor a tárókba. Így például a legújabb ásatásokon előkerült emlékeket a Budavári Palotában látható kiállításon lehet megtekinteni.

amelyek a színfalak mögött vannak, és a látogatók nem láthatják az Aquincumi Múzeumban. Lázin Miklós András Emberarcú római súly egy aquincumi boltból. Korábban láthatatlan volt. -->