2005.07.08. 15:20

Most nincsen miből osztogatni

Kóka János - Másokkal is konzultált a miniszter, mielőtt felcsavarta a hangerőt. Szüksége is volt rá, hiszen egy ideje milliárdos vállalkozásait és helikopterét gyakrabban emlegetik, mint politikusi tárcavezetői munkáját. Pedig van bőven mit elmagyaráznia, hogy merre tart az ország gazdasági szekere.

Horváth K. József

A sikeres politikai karrierre készülő Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a tisztességét nem adná oda új célja eléréséért. Úgy véli, hogy az emberek előtt hiteles a személye. Elhiszik neki: ha képes volt arra, hogy fiatalon vagyonos emberré legyen, akkor az ország szekerének is lendületet adhat.

– Hol látja gyakrabban édesapját a tíz éves Bianka mostanában: a televízióban, az újságok fényképein vagy otthon, családi körben?
– Lényegesen többet lát a tévében, az újságokban. Jelenleg éppen egy külföldi táborban van, nyelvet tanul. Ide ugyan én vittem el, de többnyire keveset tudok vele foglalkozni. Viszont ha együtt vagyunk, kihasználjuk az időt.
– Kilenc hónapos minisztersége sokáig csendesen zajlott. Az utóbbi hetekben viszont, ahogy mondani szokták, a csapból is „a Kóka” folyik. Ön döntött a gyakoribb szereplések mellett, vagy mondták, hogy csavarja fel a hangerőt?
– Amikor eldöntöttem, hogy vállalom a miniszterséget, egy vállaltirányítói menedzsmenti feladatból szakminiszteri munkára vállalkoztam. A kettő között sokkal kisebb a különbség, mint szakminiszterből politikussá előlépni. Most ez a folyamat zajlik.
– Egyedül döntött vagy segítettek?
– Ilyenkor az ember nyilvánvalóan konzultál, de hogy végül merre veszi az irányt, abban egyedül határoz.

– A Playboy magazinban közölt interjúval kezdte önmaga megismertetését. Miért éppen így?
– Nyilvánosságra akartam hozni a magánéletem bizonyára sokakat érdeklő részleteit. A Playboyt ehhez jónak ítéltem. A mértékek, arányok tekintetében azonban az interjú nem biztos, hogy jól sikerült.
– A közszereplői folytatásban már a politika is vastagon szerepet kapott.
– Hihetetlen tempóban kezdtünk el kormányozni. A száz lépés program olyan dinamikát hozott a munkába, amelyet – a tapasztaltabbak szerint – sok éve nem lehetett átélni. A gazdaság pörög. Több befektetés jött Magyarországra 2005. első negyedévében, mint az előző év azonos időszakában. Az autópálya-program csúcsra jár. Ebben a ciklusban több autópálya készül el, mint amennyi korábban valaha épült az országban.
– Újsághirdetésében Magyarország gazdaságát kirobbanó sikerként minősítette. Utalt arra is, hogy a németek, a franciák, a spanyolok irigyelnek minket. Mit irigyelnek?
– A növekedést és a dinamikát irigylik. A hirdetés azzal kezdődik, hogy hazánk gazdasága kétszer olyan gyorsan növekszik, mint az unió átlaga. Az uniós népszavazások kudarca után az unió magába fordult, felelősöket keres, mert lelassult a gazdasági növekedés.

– Vannak „kirobbanóan sikeres” vállalkozók, mint például ön is. Az utcán azonban nem érzékelni ujjongó, kapaföldobálós, „kirobbanó” hangulatú tömegeket. Nem tart attól, hogy elvész a hirdetés fő célja?
– Nem félek. Az embereknek meg kell mutatni, miből táplálkozhatunk, ha egy igazságosabb, szolidárisabb Magyarországot szeretnénk építeni. A nagyobb gazdasági teljesítményből, a versenyképességből. Ez teremthet munkahelyeket, ez zárkóztathatja föl a régiókat. Nincsen más forrás a szolidaritás biztosítására. Nincs miből osztogatni. Aki azt állítja, hogy lesz miből, ha ő nyeri a választásokat, az nem mond igazat. Mi azt mutatjuk meg, hogy miközben sikeres a gazdaság, rosszul működik az állam. Egyenlőtlen az elosztás. Igazságtalanságok vannak – többek közt – az adórendszerünkben, az egészségügyben, a szociálpolitikában, a foglalkoztatás terén. S bár nő azok száma, akiknek nincs munkájuk, de azoké is emelkedik, akik munkát keresnek, mert bíznak abban, hogy találnak is. Sajnos, a betöltetlen állások száma is több. Terítékre került egy sor társadalmi probléma. Ezekre ad azonnali válaszokat a száz lépéses program. Nem a közeli választásokkal törődünk – amikor is a politika inkább ígérgetni szokott –, hanem az embereket nyomasztó gondokkal foglalkozunk.
– Azért ezek jó részének meg is kell valósulnia, hogy ne maradjon ez a program is ígéretek özöne.
– Szó sincs ígéretekről. A száz lépés kormányprogramja folyamatosan megszülető döntések sora. Írásba foglaljuk, fokozatosan jogszabályokat alkotunk, végrehajthatóvá tesszük ezeket. Az emberek látni fogják, hogy több marad a borítékban, hogy biztonságosabb lesz az élet.

– Az emberek azt gondolhatják, mindezeket csak azért mondja, hogy sikeres politikusként tűntesse fel magát. Látják a helikopterét, a másfél milliós karóráját. Egyre jobban megismerik az egykor még kábítószert is kipróbáló ifjú kormánytagot, aki nem elégszik meg az üzleti, szakminiszteri sikerekkel. Még magasabbra tör. S ehhez kellően nagyokat is mond. S fölmerülhet bennük, ha meglesz az újabb személyes siker, az embereket magukra otthagyja az ígéretekkel együtt.
– Kétféle modell van. Az egyik a miénk. A sikeres vállalkozóké, akik megteremtették maguknak a biztos pénzügyi hátteret. Ennek birtokában – anyagiaktól függetlenül – tudnak dolgozni a politikában egy új típusú haszon, egy új Magyarország megvalósítása érdekében. A másik modell az, amikor valaki bejön a politikába, s egyszerre csak valahogy meggazdagszik. Ez számomra elfogadhatatlan. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sikeres üzletember lehettem, s hogy ezzel a háttérrel vághatok neki a politika mélyvizének. Nem szeretnék olyan országban élni, ahol el kell titkolni a vállalkozásból származó vagyont.
– Elhiszik majd az emberek önnek, hogy azért mond szépeket, mert rajtuk akar segíteni?
– Ha cégek tucatjait vittem volna csődbe, s olyan szerencsétlen volnék, hogy legfeljebb egy kis garzonlakásra futná a munkámból, akkor hitelesebb gazdasági miniszter lehetnék? Természetesen a gazdagsággal nem szabad hivalkodni, másokban fölösleges irigységet kelteni.

– Politikusként akár főpolgármesteri ambíciói is lehetnek. Legalábbis olvasni erről.
– Nem azért akarok politikus lenni, hogy évekig jó fizetést kapjak, legyen egy nagy dolgozószobám és guruljon a vörös szőnyeg. Politikusként érdemben szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy egy új Magyarország épüljön. Hogy mindazon változtatni lehessen, amitől vállalkozóként rosszul voltam. Ehhez markáns cselekvési tér kell a politikán belül. Az én politikai ambícióim nem köthetők főpolgármesterséghez, miniszterelnökséghez, netán köztársasági elnökséghez.
– Katolikus gimnáziumban végzett, krisztusi korban van. Milyen a viszonya a valláshoz?
– Hívő vagyok és gyakorlom is a hitemet. A politikusság szakma, nem értékrend-változás. E szakma legjobbjai között szeretnék lenni. De nem adom föl azokat az értékeket, amelyek mentén a szüleim neveltek.
– Kislányának mely értéket emelné ki?
– A tisztességet. Ebből ugyanis sok minden következik. Egyenesség, megbízhatóság, kiszámíthatóság, igazmondás. Biztos anyagi hátterem lehetővé teszi, ha egyszer netán választanom kell a tisztesség és a politikai karrier között, akkor az előbbit választhassam.

Kóka János (33)
1990 - Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, Esztergom 1996 - Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Általános Orvostudományi Kar 2004. június - Euroweb Internet Szolgáltató Rt., elnök 2002. október - Elender Üzleti Kommunikáció, vezérigazgató 2000. július - Webigen Rt. Igazgatósága, elnök 2000-2002 - PSINet Europe, üzletfejlesztésért felelős alelnök 1999. szeptember - PSINet Magyarország, Country menedzser 1998. február - Elender Informatikai Rt., vezérigazgató 1996 - Elender Computer Kft., ügyvezető igazgató Nyelvismeret: angol (felsőfok), német (közép), orosz (alap), francia (alap)