Utcazene-hangulat a színpadon

[caption id="" align="alignleft" width="308"] Noha a városháza udvarán kialakított fellépőhely nem nyilvános tér, a Dés-formáció vérbeli dzsesszmuzsikával utcai hangulatot teremtett
[/caption]London szívében a Covent Garden patinás, többszintes, kerengős szabadtéri sétáló-mászkáló. Szinte soha nincs szórakoztató produktum híján: önjelölt és profi zenészek, színészek, táncosok, mutatványosok igyekeznek sikert kicsikarni az ott ténfergő ráérőkből. Viszont nem ám csak úgy, uzsgyi fel a színpadra, boldog-boldogtalan. Szigorú zsűri előtt kell megmutatniuk, mit, hogyan és milyen szinten művelnek. És aki a léc alatt teljesít, annak fel is út, le is út. Tavaly nagyban zajlott a Magyar Magic nevű grandiózus kulturkampány-sorozat, ennek keretében többen léptek fel nemzeti színekben a Covent Gardenben is. Négy napig Dés László szeptettje volt a kiválasztott magyar imázs. Most bemutatott Utcazene című albumuknak gyaníthatóan köze van ehhez.

– Nagy kaland volt… Amitől féltünk, az a visszájára fordult.
Hiába piactér a Covent Garden, hiába léptünk fel rendes színpadon, erősítéssel, mégsem a megszokott koncertközönségnek, hanem az utca, a tér népének játszottunk. Ettől fáztunk, minek is szépítsem… De megtörtént a csoda: nemcsak megállítottuk az embereket, hanem törzsközönséget verbuváltunk magunknak. Ebből az érzelmi-zenei atmoszférából született az Utcazene című album – eleveníti fel élményeit Dés László.

Szó se róla, az elvont dzsesszhez vonzódó Dés színes, ironikus, játékos, néha egészen vendéglátósan slágerdallamot idéző számokkal (Bolhapiac, Esőben g-mollban, Az utcazene) tarkítja új korongja anyagát. Nem azt mondom, hogy hülyéskednek a színpadon, ezt Déstől nem lehet elvárni, de élő koncerten, nyilván a felsejlő élmények hatására átüt az ihlető hangulat, a tér, az utca zaja, a ténfergők meghökkentésének és megállításának szándéka. Meglehet, dzsesszes körökben vitatható az olcsónak mondható elemek beépítése, a műfajnak egyáltalán nem árt. Manapság fellendült a dzsesszélet, egymást érik a régi időkre emlékeztető koncertek.  És ha bóvlinak mondott motívumok sejlenek fel egy-egy művön, sebaj, legalább a gagyi zenéhez szokott népséget sem ijeszti el első hallásra. Ami persze, úgy, ahogy van, közös munka, csapatjáték.

– Ha a londoni kaland a közvetlen ihlető forrás volt, akkor az állandó maga a zenekar. Ahogy az Utcazenét, a Metszetek című közös lemezt is ezekkel a nagyszerű, kiváló muzsikustársaimmal együtt „hoztuk össze”. Nincs fellépés, ahol ne okoznának nekem is meglepetést. Fantasztikus az improvizációk professzionális, ugyanakkor játékos íve, kanyarodása. Inspiráljuk egymást. Ha ez kivész egy zenekarból, tovább kell lépni – utal
a muzsikus a sorsfordulóra.

Hosszú zenei pályáján Dés László nagyokat kirándult, elsősorban a szerzői vonalat erősítette. A szaxofon meg pihent... – Soha nem hanyagoltam el a hangszert. A legnagyobb elfoglaltság közepette is kipucoltam magam előtt az időt, mindig kerítettem magamnak lehetőséget a gyakorlásra. Mégis, szinte elölről kellett a hangszeres zenélést kezdenem. És most, hogy belejöttem, nagyon élvezem... – aki nem hiszi, járjon utána. Dés László úgy fúj, mintha örök szusszal áldotta volna meg a dzsessz istennője.

1960–1968: Kodály Zoltán Ének- és zeneiskola

1971–1973: Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium – klarinét szak

1973–1976: Zeneművészeti Főiskola Jazz-tanszak

– szaxofon szak

Együttesek: Dimenzió I., Supergroup, Dimenzió II., Budapest Big Band, Trio Stendhal, Jazz+Az A Dés-szeptett koncertzenészei Dés László: szaxofon

Fekete Kovács Kornél: trombita és különféle kürtök

Juhász Gábor: gitár

Balázs József: billentyűs hangszerek

Glaser Péter: nagybőgő

Dés András: ütőhangszerek

Balázs Elemér: dob

Eddig megjelent lemezük: Metszetek, Utcazene

Legközelebbi koncertjük augusztusban, a Művészetek Völgyében lesz Noha a városháza udvarán kialakított fellépőhely nem nyilvános tér, a Dés-formáció vérbeli dzsesszmuzsikával utcai hangulatot teremtett -->