Válaszút előtt állnak a német választók

„Országunk kényszerű feladatok előtt áll. A saját és gyermekeink jövőjével játszunk. Emberek milliói munka nélküliek, sokan  évek óta. A szövetség és a tartományok költségvetése soha nem látott kritikus helyzetbe került. A meglévő rend túlhaladott. Kevés a gyermekünk, mi magunk öregszünk. És helyt kell állnunk a világméretű, kemény versenyben.” Kemény, drámai szavak, amelyek Horst Köhler német államfő csütörtök esti tévébeszédében hangzottak el. Mondhatni, az utolsó előtti órákban: pénteken járt volna le az alkotmányban erre megszabott határidő.
Miért várhatott a szociáldemokrata (SPD) Gerhard Schröder július 1-jén szántszándékkal elvesztett bizalmi szavazása óta? Köhler ugyanis, akit az ellenzéki uniópártok szinte az ismeretlenségből varázsoltak elő a tavaszi államfőválasztásra, rövid idő alatt népszerű és tekintélyes, karizmatikus politikussá vált. Kétségtelen tehát, hogy időhúzásának alkotmányos okai lehettek: meg kellett vizsgáltatnia, hogy a kancellár forgatókönyve mennyire felel meg az alaptörvénynek. Két képviselő – Werner Schulz (Zöldek) és Jelena Hoffmann (SPD) – fenntartja, hogy az alkotmánybírósághoz fordul, mert szerintük Schröder egyszerűen visszaél a demokrácia nyújtotta lehetőségekkel, kihasználja a jog kiskapuit.
A szeptemberi választások azonban kétélű fegyvernek bizonyulhatnak a piros–zöld kormánykoalíció számára. Angela Merkel, a kereszténydemokraták (CDU) elnöke legutóbb keletnémet múltját vette elő (tudniillik a volt NDK-ban nevelkedett), hogy a néhány baloldali érzelmű új tartományban és magában Berlinben is növelje egyébként meredeken fölfelé ívelő népszerűségét. Edmund Stoiber bajor miniszterelnököt, a testvérpárt keresztényszocialisták (CSU) vezérét pedig a bajor gazdasági csoda atyjának tartják, és azt várják, hogy szövetségi szinten megismételje a mutatványt. Ha
a lendület szeptemberig kitart, akár a szabad demokraták (FDP) nélkül is mandátumhoz juthatnak. Közben azonban mind a Merkel–Stoiber-tandemnek, mind pedig Schröderéknek a középtől balrább álló Gregor Gysi és az SPD-ből kivált Oscar Lafontaine választási szövetségére kell figyelniük. A két nagy párt egyvalamiben egyezik meg csupán: mindketten úgy tartanak a nagykoalíciótól, mint ördög a tömjénfüsttől.