A repülés nem állami feladat

A Malév eladásának elhalasztása óta egy nap telt el, így újabb 13 millió
forint repült ki az ablakon. Az adófizetők pénze, a miénk. A Malév egy jobb évében „csak” ötmilliárd forint veszteséget termel, azaz naponta 13 milliót. Jó ez nekünk? Nem jó! Akkor miért nem adjuk el ezt a csődtömeget az első szembejövőnek, aki hajlandó fizetni érte, és még az adósságait is átvállalja? Nos, ember legyen a talpán, aki erre most ésszerű választ tud adni.

Sajnos a Malév olyan légitársasággá kűzdötte le magát az elmúlt évtizedben, hogy komoly nyugati cég nem érdeklődik iránta. Az állam rossz tulajdonos volt, a cég nem tartott lépést a kihívásokkal, amelyeket elsősorban a fapados légitársaságok beindulása jelentett. Nem tudott olyan nemzetközi szövetségbe tagozódni, amely a hagyományos légitársaságok egyedüli túlélési esélyét biztosítanák.

Ilyen helyzetben jött az oroszok ajánlata. Akikkel az elmúlt napok politikai vitáit megszűrve három gond volt. 1: A nemzetiségük. 2: Nem megfelelően igazolt anyagi hátterük. 3: Kapcsolataik egyes MSZP-vezetőkkel. Nézzük sorjában. 1: Az orosz tőke, főként ha félig állami, valóban nem garancia semmire, de azért már nem ott tartunk, hogy ha egy nagy orosz cég átvállal 34 milliárd adósságot, azt egyszerűen elfelejti törleszteni. 2: Az ÁPV Rt. kevesellte az árajánlatot és a biztosítékokat. Csakhogy ennél jobb ajánlata sem az árra, sem az adósságátvállalásra nem volt. Pedig a világon van még néhány cég, amelyik néha megvesz egy légitársaságot. 3: Igen, mindkét célegyenesbe jutott pályázónak vannak kapcsolatai a kormány egyes tagjaival, az oroszoknak inkább a pénzügyminiszterrel, a magyaroknak inkább a miniszterelnökkel. Más ajánlat azonban nincs, csak az a lehetőség, hogy tovább cipeljük a koncot.

A légi közlekedés nem állami feladat. Egy veszteséges és rosszul működő cég fenntartása sem. Nincs ok rá, hogy a mostani pénzkidobás folytatódjon.