Egyik szemünk Ciniért sír, mások szeme meg miatta

Lucskosra sírtam a százas csomag pézsémet hétfőn este. Még a képernyő is könnybe lábadt a Nem vagyok én apáca című tömény RTL Klub-os szappanopera láttán, amely Cini szabadságának utolsó óráit mutatta be.
Már a Fókusz is úgy vezette föl a műsort, hogy szem nem maradt szárazon. Azt mondja a főszerkesztő, szemében diszkréten elmorzsolva egy könnycseppet, hogy a Cini kilenc hónap alatt merőben más, jobb ember lett.
Befut Győzike, az adó legnagyobb nézőszámot vonzó csillaga, tisztára véletlenül, csak úgy, látogatóba, nagy kosár kolbásszal. „Cini nem tudott arról, hogy jön, a fotósok és újságírók hada se tűnt föl neki”
– kommentálja a meghatott főszerkesztő.
A műsor megfelel legrosszabb várakozásunknak. Győzike bókol: Cini lefogyott. „Lehet, hogy nekem is ez kéne, hogy lefogyjak” – jegyzi meg. Gazdagabbak leszünk néhány lényegi infóval. Például, hogy benn a lányok börinek becézik a kaptárt.
Aztán Győzikéé a poén: „Te is megénekled a sorsodat, mint a Zámbó Jimmy...”
Fel-felvillanó inzertek: „Még 52 óra. Még 26 óra. Még 30 perc szabadon”. Cini érzelmesen suttog a lányával fiúkról, közös imáról. „Ugye, be fogod kölnizni a párnát?” Egy kis balatoni lubickolás, bevásárlás, habfürdő. Aztán az utolsó percek, vissza a börtönbe. Nagyot dördülve becsapódik a sötét kapu.
Könnyfakasztásból jeles. Én csupán néhány apró részletet hiányolok az objektív tájékoztatás jegyében. Úgymint: nem a balsors sújtja az ártatlan Zalatnayt. Egy inzertet megérdemelne, hogy harmincöt rendbeli esetben összesen százharmincmilliós kárt okozott, amelyből húszmilliót törlesztett. Több ügyfele földönfutóvá, hajléktalanná vált. Volt, aki öngyilkosságba menekült.
Talán ez is megérne egy könynyes-bús show-t.