Három mérkőzés, három vereség a szerbek ellen

[caption id="" align="alignleft" width="159"] Biros volt a leggólerősebb magyar
[/caption]Az athéni olimpián alaposan kijött a sodrából a szerb férfi vízilabda-válogatott. Alig tíz nap alatt kétszer is úgy verte meg őket Kemény Dénes csapata, hogy hét perccel a vége előtt még két góllal vezettek déli szomszédaink. Ráadásul a második csapást éppen a döntőben mérték rájuk Kásásék. Ez lehet az oka, hogy az utóbbi időben, ahányszor összetalálkozunk velük, annyiszor kalapálnak el bennünket.
Először a montreali világbajnokság döntőjében egy remek mérkőzésen kerekedtek fölénk 8-7 arányban, igaz, ha a kimaradt helyzeteink felét belőjük, akkor nyerünk kettővel. De nem volt „ha”... Mint ahogy a Világliga belgrádi döntőjében sem volt „ha”, és nem volt pardon sem. A vb után kissé átalakított Kemény-csapat (Kásás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Szécsi és Fodor Rajmund itthon maradt) hozta a kötelezőt, jó játékkal verte meg a németeket, majd a remek görögöket is. Aztán jöttek a házigazdák, és Petar Porobics legényei lekoppintották a vb-döntőt, megint nyertek 8-7-re. Sebaj, mondta mindenki, majd a döntőben adunk nekik. Biztos agyonnyomja őket a tét. Nos, nem nyomta őket semmilyen tét, ehelyett ők nyomták le Madarasékat úgy, hogy a magyarok 4x8 percig nem kaptak levegőt. A vége 16-6 oda, szerb örömünnep, magyar bánat, bár igazából aggodalomra semmi ok. A fiatal erőkkel kicsit felhígított válogatott négyből három meccsen hozta a tőle elvárható színvonalat. Az utolsó mérkőzést majd elfeledtetik a jövendő diadalok.