Viszlát!

Nyáridő tájt nehéz korán kelni. Erre legfeljebb a vízparti napfelkelték csodáira vágyva szokott érkezésünk lenni. Most is végrehajtottuk a bravúrt: a révfülöpi mólóra menet átvágtunk a pirkadaton. A fényorgia minden fáradságért kárpótolt bennünket, de a séta némi riadalommal is szolgált. Kiderült, a játékautomaták hajnaltájt is szünet nélkül zenélnek, pedig akkor senki sem akar játszani velük. Mit mondjak: kísérteties a hatásuk. Nem tudom, miért nem zavarja a helyieket, hogy életidegen effektusokkal borzolják a turisták idegeit. Kár, hogy a jelek szerint mindig átalusszák saját rémségeiket.