Berlusconi a szavak embere

„Türelmes áldozat vagyok. Mindent feladok. Mindenkinek feláldozom magam.” A mondatok inkább Teréz anya szájába illenének, ám a calcuttai nővér helyett Silvio Berlusconi igyekezte ily módon érzékeltetni határtalan önfeláldozását. Az olasz miniszterelnök ráadásul nem is mártíromságra készül, sokkal inkább arra, hogy az olaszok újra bizalmat adjanak neki és pártjának, a Forza Italiának az április 9-én esedékes parlamenti választásokon.

A hét végén elhangzott kijelentés vélhetően nem rengette meg a 69 éves médiamágnás-üzletember-politikus célközönségének hitét. Némi felháborodást is csak – baloldali – ellenzéke színlelt. Nem ez volt ugyanis az első alkalom, hogy Berlusconi „nagyot mondott”. Miután egy koncentrációs tábor kápójához hasonlította az Európai Parlament szocialista képviselőjét, Martin Schulzot és Tarja Hallonen finn államfő előtt becsmérelte a finn konyhát, a New York-i értéktőzsdén azzal próbálta megnyerni a befektetők bizalmát, hogy „az olasz titkárnők szépek”; ráadásul 2004-ben már túlesett egy arcfelvarró műtéten is, s úgy tűnt, az idei kampány már eseménytelenül telik. Berlusconi ehhez képest január végén azzal nyitott, hogy a választásokig megvonja magától a szexet. Ez nagy szó, tekintve, hogy a kormányfő korábban playboyként aposztrofálta saját magát.

Így, jobb híján, a kampányra Napóleon és Jézus Krisztus szerepét osztotta magára. Egyelőre azonban úgy látszik, az olasz választópolgárok sem az önmagát császárrá koronázó korzikait, sem Krisztust nem szeretnék a római kormány élén viszontlátni. A legfrissebb közvélemény-kutatások legalábbis azt mutatják, Berlusconi kihívója – a leginkább nagypapára emlékeztető, bár ezt a nem éppen elhanyagolható pozitívumát a kampányban eddig inkább háttérbe szorítani igyekvő –, baloldali Romano Prodi öt százalékkal nagyobb népszerűséget tud felmutatni.

Igaz, Berlusconi – aki azt vallja, a közvélemény-kutatások nem megbízhatóak – mindent megtesz azért, hogy az állást megfordítsa. Ennek érdekében legutóbb az Il Giornale című, a kormányfő érdekeltségébe tartozó napilap közölte annak a lehallgatott telefonbeszélgetésnek a részleteit, amely bizonyítja, Piero Fassino, a baloldali DS főtitkára is részese volt az olasz jegybank elnökének székébe kerülő bankvásárlási botránynak. Más kérdés, hogy a botrány miatt leginkább Berlusconi kabinetjét érték bírálatok, Fassino pedig állítja, ő maga nem átadott, hanem kért adatokat az inkriminált beszélgetés során.

Prodi, aki az unió balközép pártszövetség – ennek legnagyobb pártja a DS – élén próbálkozik átvenni Berlusconi helyét 1996-97. évi miniszterelnöksége után, 1999 és 2004 között már megjárta az Európai Bizottság elnöki székét is. Kétes hírnevét ott azzal vívta ki, hogy enyhén szólva erőtlenül próbálta meg előrébb vinni az Európai Unió dolgait, ám azzal sem aratott osztatlan lelkesedést, hogy már Brüsszelből elkezdte a most tetőző kampányt. A baloldali politikus – az olasz televíziózás 85 százalékát ellenőrző kormányfő médiabirodalmán kívül – egyvalamit biztosan irigyel a jelenlegi miniszterelnöktől: Berlusconinak hétéves kitérő után nem csak sikerült visszatérni a kormány élére, de elsőként Olaszország történetében kitöltötte ötéves hivatali idejét.

Igaz, ehhez koalíciós partnerei meggyőzésén kívül az is szükséges volt, hogy sikerrel tartsa távol magát az igazságszolgáltatás karmai közül, miközben Fininvest nevű cége csalási és megvesztegetési ügyei miatt több munkatársa börtönbe került. Erre pedig nincs jobb eszköz, mint a parlamenti többség – és egy személyes ügyvéd, aki mellesleg pártja alelnöke és az alsóház igazságügyi bizottságának elnöke –, amely néha furcsa törvények elfogadását tette lehetővé.

Ilyen volt a hamis könyvelés esetén alkalmazható elévülési idő csökkentése, éppen mikor Berlusconi ellen ilyen ügyben folyt eljárás. Ilyen az ügyészek fellebbezési jogát korlátozó törvény – a milánói bíróság elé mostanság került egy ilyen indítvány. S ilyen volt az is, amely lehetővé tette, hogy a közjogi méltóságok hivatali idejük alatt nem büntethetők. Ezt végül Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök semmisítette meg, de Berlusconi számtalan bírósági ügyét eddig megúszta. Már csak a választók bizalmát kell megnyernie.