32 euróból 23 milliárdot csinált

A dúsgazdag Kamprad a mai napig is másodosztályon utazik, ha vonatra száll, nem röstell körbe-körbe furikázni a városban, hogy olcsó parkolóhelyet találjon. Fodrászhoz nem jár, mert az drága, a haját a feleségével vágatja le ingyen. "Smucig vagyok, kétségtelen, de én erre büszke vagyok", mondta magáról egyik nyilatkozatában. Az egykori asztalosinas még ma is képes napi 18-24 órát dolgozni. Ő kétségtelenül azok közé tartozik, akik nem csak a szerencséjüknek, hanem vasakaratuknak és munkabírásuknak köszönhetik a gazdagságukat.

A Svédországba kivándorolt szász nagyszülők unokája 1943-ban mai értéken 32 eurót érő 300 svéd koronával hozta létre csomagküldő minivállalkozását, melyet nevének és szülővároskájának kezdőbetűiből IKEA-nak keresztelt. Öt év múlva már szétküldött katalógusok alapján lehetett tőle mindenféle importárut, golyóstollat, vetőmagot, órát, majd később bútort is rendelni. Kamprad, ahogy a nagykönyvben meg van írva, lépésről, lépésre haladt egyre feljebb, bővítette vállalkozását. Az ötvenes években kezdett specializálódni, a Svédországban egyre nagyobb számban épülő szociális lakásokhoz illő olcsó, praktikus bútorokat kínálni. 1963-ban megnyitotta első bútoráruházát Oslóban. Innen fejlődött ki az egész világot behálózó mai lakberendezési áruház-lánca. Az IKEÁ-nak jelenleg 33 országban 231 áruháza van, 100 ezer embert foglalkoztat, és 2005-ben összesen 14,8 milliárd eurónyi forgalmat bonyolított.

És mindezt egy olyan ember hozta létre, aki saját bevallása szerint olvasási és írási nehézséggel küzd, tehát diszlexiás, de komoly gondjai vannak az alkohollal is. "Nagyon szeretem a whiskyt és a bort, de igyekszem időnként szünetet tartani, különben nem tudom megállni, hogy ne igyak egyre többet", mondta el az egyik lapnak nyilatkozva. De van ennél még sötétebb foltja is az életének: a kilencvenes években napvilágra került, hogy Kamprad a második világháború alatt az ifjú nácik közé tartozott. Ezt a korszakot élete "legnagyobb butaságának" nevezte, és többoldalas levélben kért bocsánatot az IKEA összes dolgozójától ezért az ifjúkori botlásáért. Ezt az átmeneti ellágyulását leszámítva azonban Kamprad mindig kőkemény üzletember, aki, ha üzletről van szó, nem ismer sem istent, sem embert, se szakszervezetet. Gazdagodását nem kis mértékben annak köszönheti, állítják gazdasági szakértők, hogy a nyugat-európai vállalkozók közül szinte elsőként, már a hatvanas évek elején kiépítette kapcsolatait az olcsón termelő kelet-európai szállítókkal.