Simon-ügy: jóval enyhébb ítélet

Négy és fél év szabadságvesztésre ítélte a fővárosi bíróság a Simon-ügy elsőrendű vádlottját, Galambos Jánost, aki az eljárás alatt mindvégig elismerte, hogy részt vett a sportoló bántalmazásában. A másodrendű vádlottnak másfél évre, míg a harmad- és negyedrendű vádlottaknak egy év négy hónapra kellene rács mögé vonulniuk a nem jogerős döntés szerint. Igaz, ebbe beszámítják a korábbi, előzetes letartóztatásban töltött hónapokat.

A négy éve húzódó eljárás 2002. április 21-re nyúlik vissza. Budapesten, a Café Allure szórakozóhely előtt e napon, a hajnali órákban támadták meg Simon Tibort. A válogatott futballista, a Sopron akkori vezetőedzője hatvanöt órával bántalmazása után belehalt súlyos koponya- és agysérüléseibe. A bűncselekménnyel négy személyt gyanúsítottak meg: közülük hárman, a másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak a szórakozóhely biztonsági őreiként dolgoztak. Utóbbiak mindvégig tagadták bűnösségüket.

Az ügyben egyszer már született első fokú ítélet. Ebben az elsőrendű vádlottat 12, a másod- és harmadrendűt 10-10, a negyedrendűt pedig nyolc év börtönbüntetéssel sújtották. Akkor emberölés miatt ítélték el őket. Tavaly februárban azonban a fővárosi ítélőtábla hiányosságokat állapított meg a döntéssel kapcsolatban, és új eljárást írt elő.
Az első per eleinte halált okozó testi sértés miatt indult, ám a vádat időközben emberölésre módosították. Az újra lefolytatott perben az ügyészség ismét azt az álláspontot képviselte, hogy halált okozó testi sértés történt, ám már csak Galambost vádolták ezzel, a másik három vádlott esetében garázdaság miatt kérte a vádhatóság a felelősségre vonást: őket e szerint négy év alatt három különböző bűncselekménnyel vádolták meg.

Az újralefolytatott eljárás hétfői ítélethirdetésén a bíró kifejtette: Simon Tibor bántalmazása nem volt olyan brutális, mint ahogy arról eleinte beszámoltak. A sportoló holttestén alig voltak sérülések, halálát az okozta, hogy Galambos ütése nyomán elesett, és beverte a fejét. Vagyis: nem az ütés, hanem az esés következtében keletkezett sérülésbe halt bele.
Az ítélet nem jogerős, a vád képviselője súlyosbításért fellebbezett. Az első- és harmadrendű vádlott védője enyhítést, míg negyedrendű ügyvédje felmentést és enyhítést kért, a másodrendű vádlott pedig élt a három nap gondolkodási idő lehetőségével.

Simont nem lehetett megmenteni

Az ítélet indoklása során a bíró kifejtette: nem olyan felszereltségű mentő érkezett a helyszínre, mint amilyenre szükség lett volna. Igaz, Simon sérülései eleinte nem tűntek súlyosnak. Amikor megkérdezték tőle, hogy tudja-e, hol van, még tudott beszélni, de nemleges választ adott. Az, hogy Simon végzetes sérüléseket szenvedett, csak később, a kórházban derült ki. Szakértők később kimondták: a sportolót nem lehetett volna megmenteni.

-->