2007.03.18. 17:08
Legyünk a tízmillió Nobel-díjas országa
Az alternatív Kossuth-díjat a nemzeti ünnep alkalmából az idén Reviczky Gábor vehette át. Nincs is ezzel gond, a színművész bőven megérdemelne egy valódit is. De vajon lehet-e örülni egy ilyen elismerésnek?
Hollywoodban már egy jó ideje az Oscar-díj átadását megelőző napon kiosztják az Arany Málna nevezetű „elismeréseket ”. Ezt a legpocsékabb filmek alkotóii, szereplői vehetik át. Kis hazánkban 1996-ban hozták létre az alternatív Kossuth-díjat, mégpedig azért, mert úgy látták, hogy „a mindenkori balliberális kormánynak félrehúz a keze a díjazásnál”.
A két dolog között annyi a különbség, hogy az amerikaiak egy jópofa ökörködésnek, szívatásnak tekintik az egészet (merthogy az is), nálunk viszont véresen komolyan veszik. Már legalábbis azok, akik odaítélik ezt az alternatív díjat, s akiknek sohasem „húz félre a kezük ” (Jankovics Marcell, Gyurkovics Tibor, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Schrammel Imre.) Mivel a mindenkori jobboldali kormányoknak sohasem húz félre az égadta világon semmijük, ezért 1998-2002 között nem is kapott senki ilyen díjat.
Na, most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy ez az egész okfejtés úgy baromság, ahogy van. A világon nem született még kormányzat, amely ne a számára szimpatikus embereket tüntetné ki. Persze, mindenkor bekerülnek „kakukktojások” is, de jobbára csak azért, hogy mégse legyen annyira feltűnő a dolog (ettől függetlenül az).
Amúgy meg hány és hány ember érdemelt volna meg jobban díjat, címet, kitüntetést, mint az, akié végül lett. Kaphatott volna alternatív világbajnoki címet mondjuk az aranycsapat, a profi boxban a csodálatos Papp Laci, a sakkban Lékó Péter, netán Oscart nemrégiben a Maestro. De nem kaptak.
A díj olyas valami, amit valakik odaítélnek valakiknek. Ha lehetne vásárolni (netán mindenki alapítana egyet), nap mint nap Kossuth-, Nobel-és Oscar-díjasokkal társalognánk. Érdekesnek érdekes lenne, de hogy jó-e, abban nem vagyok annyira biztos.
