2007.03.15. 17:36
Mit kíván a magyar nemzet?
A köztársasági elnök szerint 1848. március 15. a nemzet egységét fejezi ki. De beszélhetünk-e bármiféle egységről itt, a határainkon belül, amikor az ország egyik fele ellenségként tekint a másikra?
„Ez a nap a nemzet egységét fejezi ki” – mondta Sólyom László az Országházban tartott ünnepségen. Tartok tőle, a kijelentés sokkal inkább a köztársasági elnök reményére, semmint a mai Magyarországon ténylegesen tapasztalható viszonyokra utal.
Hiszen beszélhetünk-e bármiféle egységről, amikor körülöttünk zsidóznak, antiszemita rigmusokat ordítanak? Vagy akkor, amikor hősként ünneplik azt a David Irvinget, aki ellen holokauszt-tagadó nézeteiért másutt elfogatóparancsot adtak ki? Amikor Budapest főpolgármestere tojás- és paradicsomzápor közepette kényszerül elmondani az ünnepi beszédét?
S tényleg a közös célok, az összetartás jele, hogy egyetlen állami ünnepség sem zajlik le incidensek nélkül? Normális viszonyokra utal, hogy az egyik ellenzéki országgyűlési képviselő mai 12 pontjában „magyar hitű miniszterelnököt, magyar tulajdonú nemzeti bankot ” követel?
Nem és nem. Ne vezessük félre egymást, ne csapjuk be önmagunkat. Nincs egység, s ha ilyen ütemben mélyülnek az árkok, egy darabig nem is lesz. Ebben az országban most nem tizenkét pontot kellene megfogalmazni. Csak egyet. Mert mit is kívánhat ma a magyar nemzet? Egy új kiegyezést.
