Örökbe fogadott örökhagyó

Az örökbe fogadó szülőre és gyermekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a vér szerintire. Vagyis az adoptált gyermek ugyanúgy örököl az örökbe fogadó szülőtől. Ha viszont a már felnőtt gyermeknek nincs egyenes ági leszármazottja, törvényes  örököse a házastársa. Így szól a Polgári Törvénykönyv. Ha az örökhagyónak házastársa sincsen, szülei örökölnek egyenlő arányban.

Az úrnak tehát nem kell aggódnia: gyermektelen ember lévén törvény szerint a feleségére száll mindene. (Feltéve, ha nem végrendelkezik másképpen. Az ingatlanra szóló holtig tartó haszonélvezet azonban az özvegy jogán így is jár.)

Más a helyzet az ági vagyonnal. A szülő örökli azokat az ingóságokat, illetve ingatlanokat, amelyekhez az örökhagyó általa jutott hozzá – mondja ki a törvény. Ha például édesanyánk vásárolt nekünk egy lakást, halálunk esetén az ingatlan őrá száll vissza. Ilyenkor a házastárs nem örökös, a holtig tartó haszonélvezet viszont az özvegy jogán ekkor is az övé.

Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos ingóságokra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani. A berendezési és felszerelési tárgyak az özvegyre szállnak.

Jogvita esetén a vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra e címen öröklési igényt támaszt. A fenti példában tehát az örökhagyó külföldön élő édesanyjának.