2007.07.02. 16:59
Gyilkos anyai ösztön
Pénztelenséggel, a család megbomlásával indokolta szörnyű tettét búcsúlevelében az a hatgyermekes debreceni családanya, aki kétéves ikerfiaival együtt öngyilkos lett - a nyolcadikról zuhantak a mélybe.
A debreceni asszony négyoldalas búcsúlevelet írt, melyből egy rövid részletet rendkívüli sajtótájékoztatón fel is olvastak. A levél egészét, bár az asszony kifejezetten kérte, a rendőrség nem hozza nyilvánosságra. A szörnyű tett magyarázatát átadják a férjnek, aki majd eldönti, megismerteti-e a közvéleményt annak teljes tartalmával.
Kormos János, a hajdú-bihari rendőr-főkapitányság osztályvezetője elmondta: szemtanút még nem találtak, így pillanatnyilag nem tudják, hogy az anya együtt lett öngyilkos a gyerekekkel, vagy előbb kidobta őket a nyolcadik emeleti ablakon, s utánuk ugrott.
Az viszont kiderült, az asszony tette előtt egy ismerősével találkozott. Vele volt a két iker és az egyik lánya, de – az érintett tanú vallomása szerint – semmi előjele nem látszott rajta zaklatottságnak, hogy milyen szörnyűségre készül.
Ezután az anya a lányát boltba küldte, az ikrekkel pedig felkereste azt a házat, ahol korábban két évig albérletben laktak. Itt a nyolcadik emeletre ment és megtörtént a tragédia.
A búcsúlevél tartalmából a rendőrök csak annyit ismertettek, hogy a férj két hete költözött el a családtól, az anyának szinte filléres gondjai voltak. A 35 éves nő egy 9, egy 12, egy 14, és egy 16 éves gyermeket, három lányt és egy fiút hagyott hátra.
Jelzések mindig vannak, csak nem vesszük észre
A deformálódott anyai ösztön parancsának engedelmeskedhetett az anya, amikor úgy döntött, magával viszi a halálba kétéves gyermekeit – állítja dr. Bilkei Pál, az IRM Központi Kórház vezető pszichológusa. Mint mondta, az asszony előre megfontoltan cselekedhetett, például levelet írt. „Valószínűleg azért ítélte halálra két kicsijét, mert nem talált más megoldást arra, hogyan gondoskodjon róluk – jelentette ki a pszichológus. – Úgy gondolhatta: a többi gyermek már elég nagy ahhoz, hogy boldoguljon, a kicsiket viszont nem akarta magukra hagyni.”
A pszichológus kételkedik abban, hogy a szörnyű tett előtt a nő semmilyen jelét nem adta volna arra, mire készül. Szerinte jelzések mindig vannak, csak a környezet nem veszi észre ezeket.
