Mit tűrjön a közszereplő?

Azt az elvet, miszerint egy közszereplőnek az átlagembernél lényegesen többet kell eltűrnie, szinte mindenkikívülről fújja. Persze, más mindezt kimondani, és megint más a gyakorlatban alkalmazni. Mert hát mennyi is az a „több”, amelyet például egy politikusnak szó nélkül kell elviselnie, s hol az a határ, amelyen túl már éppen úgy cselekedhet bizonyos szituációkban, mint bárki más.

Mindez arról a történetről jutott eszembe, amely Fodor Gáborral, a környezetvédelmi tárca első emberével esett meg. A miniszter éppen interjúít adott egy kereskedelmi tévének a Batthyány téren, amikor is egy hajléktalan meglehetősen alpári stílusban, folyamatosan szidalmazni kezdte őt. (Hadd idézzek néhány keresetlen mondatot a fétfitől: „Te fideszes g..ci... Ígértetek fűt-fát, azt semmi nincs a fiataloknak, f...szopó. (...) Nem kell a duma. nem ide kell jönni a Batthyányi térre beszélgetni, hanem a Parlamentbe. Te f...szopó kö..ög...”)

S hogy mi történt az interjú végén? Fodor odament a férfihez, s kettejük között az alábbi párbeszéd zajlott le (ezt szintén rögzítette a tévé kamerája):

– Hat gyerekem van...
– Örülj neki, hogy nem kapsz egy akkorát a fejedre, hogy elszáll!
– ... hat gyerekem van ...
– Nem érdekel a hat gyereked ... egy utolsó állat vagy és kész. Egy utolsó bunkó.
– ... hat gyerekem van ...
– ... Örülj neki, hogy nem kapsz egy akkorát a fejedre, hogy elszáll!

A dologhoz hozzátartozik még, hogy Fodor utólag bocsánatot kért a hajléktalantól, emellett azt is megjegyezte: tudja, hogy neki – mint közszereplőnek – az akár minősíthetetlen szidalmazásokat is tudomásul kell vennie, csakhogy itt három hölgy munkatársát is sértegették, amit nem hagyhatott szó nélkül.

Nos, jómagam nehezen tudnék igazságot tenni az ügyben, amiként az is meggyőződésem, hogy az olvasók is két táborra szakadnak majd annak megítélésekor, hogy hibázott-e a miniszter. Egyfelől ugyanis valóban helytelen veréssel fenyegetni egy hajléktalant (akin ráadásul látszott, hogy nemigen tudja, mit beszél), másfelől viszont tényleg kérdéses, hogy egy embernek (még akkor is, ha politikus) mit kell lenyelnie, meddig kell már-már természetellenes módon viselkednie.

(PS: Vajon Önök, tisztelt Olvasóim, hogyan látják a tárcaveztő tettét? Helytelenítik? Megértik? És mit tettek volna Fodor Gábor helyében?)