Pártok, voksok, félelmek

Amióta Kálmán László nyelvész is benyújtotta a maga kérdéseit az Országos Választási Bizottsághoz, másról sem lehet hallani, mint arról, hogy akkor most kié az elsőbbség, kinek a kérdéseit is kell jóváhagynia az OVB-nek, s kiét elutasítania. Jogászkodik most már boldog-boldogtalan, elemzik, hogy a Fidesz 16.00-kor beadott dokumentumai nem voltak-e koraiak (hiszen ekkor még éppen védettséget élveztek saját, korábbi kérdéseik), és hogy Kálmán László 16.01-es e-mailje beelőzött-e. És ha igen, vajon pontos volt-e a számítógép órája, amely az utóbbi időpontot rögzítette, stb., stb.

Mindezt csak azért soroltam fel ilyen részletesen, hogy érzékeltessem: igencsak nagy a kuszaság a dolgot illletően, ráadásul a népszavazási kérdések legkiválóbb ismerői sem azonos álláspontot foglalnak el. Hogy mi is lesz az OVB véleménye, az a mai nap folyamán kiderül. Találgatni nem igazán érdemes, bár annyit nem árt megjegyezni: a legtöbben arra tippelnek, hogy a bizottság valamennyi kérdésnek „zöld jelzést” ad. Ez esetben viszont szinte biztosak lehetünk abban, hogy a döntést megtámadják majd, azaz a végső szót újfent az Alkotmánybíróság mondja ki.

Számomra persze, nem is ezek a részletek a legérdekesebbek, hanem az a beszari magatartás, amelyet a leendő voksolással kapcsolatban mind a koalíció, mind pedig a Fidesz részéről érzékelek. Noha – ahogyan az már lenni szokott – egymásra mutogatnak félelem-ügyben, de valójában mindkét oldal tart attól, hogy esetleg ő kerül ki vesztesen a voksolásból. Amelynek amúgy (legalábbis a témák zömét tekintve) sokkal inkább szimbolikus jelentősége van, mintsem például gazdasági. Igaz, a presztízs-szempontok sokszor fontosabbak bármi másnál.

Mellesleg a félelem a politikának abból a meggyőződéséből táplálkozik,  hogy a választók hülyék. Ezt természetesen valamennyi párt letagadná, sőt, a hivatalos kommunikáció az emberek határtalan bölcsességéről szól, de azért ennek ne higgyünk. Ha ugyanis nem tartanák ostobának a polgárokat, nem tökölnének annyit a majdani szavazólapon szereplő mondatok megfogalmazásával, továbbá nem hinnék azt, hogy az emberek nem képesek megkülönböztetni két, témájában azonos, ám abszolút ellentétes tartalmú kérdést. (Merthogy a Fidesz-beadvány kontra Kálmán-beadvány ügy mögött valójában ez a feltételezés húzódik meg.)

Éppen ezért jómagam egy pillanatig sem gondolom, hogy a népszavazás legfőbb tétje a lenne, mennyivel lesz jobb nekem-nekünk a jövőben.    Sokkal inkább arról szól, ki is nyeri meg az esztendők óta tartó, egyre brutálisabbá váló politikai háború egyik fontos csatáját.