Színészek önemlékművei

Lukács Sándornak több verseskötete jelent már meg, Harsányi Gábor pedig krimiket ír. Sok színész mégis saját életét igyekszik összefoglalni sajátos, jó értelemben vett önemlékművében. Korábban Bilicsi Tivadar adta közre portréit színészlegendákról, Gobbi Hilda, Horváth Teri, Gábor Miklós, Darvas Iván önmagáról írt könyvet, Körmendi János kórházi élményei apropóján jelentetett meg színházról szóló gondolatokat is tartalmazó kötetet Levelek az urológiáról címmel.

Sas József már két könyvvel is előrukkolt, életének emlékezetes pillanatait ötvözte saját írásaival, kabaréjeleneteivel. Az ilyen típusú könyvek különleges kulisszái a színházi világnak. Hiszen nem csupán a színész író, író színész életét, színházi pályafutását ismerjük meg belőlük, de a kortárs kollégákat, rendezőket, a velük kapcsolatos derűs vagy éppen szívszorító anekdotákat is.

Ezért mondhatni, hogy a színészek életkönyvei a színháztörténelem egy darabkáját is rendre felidézik. A közelmúltban Békés Itala jelentette meg újra az öt évvel ezelőtti kötetét Hogyan lettem senki? címmel. Az önéletrajzra annak idején még Örkény István beszélte rá, mondván, annyira eredeti, őszinte és önirónikus a stílusa, hogy ehhez senki másnak nem szabad hozzányúlnia.

Divat a könyvírás

Nádas György humorista Fogjuk a hasunkat címmel adott ki receptgyűjteményt, a híradós Pálfy István illemről, utazásról, legújabban Csehországról írt könyvet. Nagy Bandó András humorista ma már jóformán csak könyveket ír, gyermekversei tankönyvekbe kerültek. Koós János Réka lányával közösen írja életrajzi könyvét.

A kötet sikere nyomán a színésznő újra kiadta önéletrajzát, az azóta történtekkel kiegészítve. Cseke Péter friss könyvének különlegességét az adja, hogy egykori nagyváradi színész édesapjának is emléket állít a Színpadon a két Cseke - Életutak, pályaképek című produkciójában. Számtalan színházi anekdota és a szerző édesapjának személyes emlékezése segít megmártózni a nagyváradi színészlétben. Melyre jellemző volt az is, hogy egy-egy, hónapokig tartó turnéra a színészek kisebb disznót vittek magukkal feltrancsírozva, mivel néhány lejes napidíjukból nem mehettek vendéglőkbe.

Az esti fellépések színhelyén, a szállodát elfoglalva kihirdették, senki ne menjen étterembe, mert az előadás után megnyílik a Cseke bár, disznótoros bál lesz a húszas szobában, piknik alapon... Legújabban Koncz Gábor írta meg eddigi életét A kaszkadőr nélkül című könyvében. Hemzseg a művész sztoriktól, de persze azt is megtudjuk belőle, hogyan lett az egyszerű mezőkeresztesi srácból színész.