A nép nevében?

Ha az a rémséges világ nem is jön el, amelyet Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakciójának vezetője vizionált Budaházy György és Toroczkai László legújabb ötlete nyomán, kétségtelen, hogy utóbbiak „országos razziája”, illetve „levadászási” terve úgy hülyeség, ahogy van. Az említettek ugyanis egy sajtótájékoztató keretében azt jelentették be, hogy a február 1-jével megindított országos razziájuk során „levadásszák” a „korrupt, hazaáruló politikusokat”, s hogy akciójuk kiterjed majd „mindazokra a rendőrökre, pénzügyőrökre, titkos ügynökökre, APEH-dolgozókra, újságírókra, ügyészekre, bírókra, közhivatalnokokra, akik az adófizetők pénzéből kapják a fizetésüket, s visszaélnek a hivatásukkal – korruptak, lopnak, csalnak, hazudnak, elárulják a magyar nemzetet, hatalmukkal politikai tisztogatást hajtanak végre, vagy egyszerűen semmiféle munkát nem végeznek a a közvagyonból kapott fizetésükért”. „A nép elől nem lehet elbújni” – hangoztatják Toroczkaiék, hozzátéve: várják az állampolgári bejelentéseket, amelyek ellenőrzése után ők maguk gondoskodnak majd a büntetésről is (az érintettek cselekedeteinek leleplezése, nyilvánosságra hozatala, feljelentés).

Nos, nekem nincsenek olyan félelmeim, mint Lendvai Ildikónak („...ha ismét csak legyintgetünk, akkor holnap hasonló módon fenyegethetik és támadhatják meg orvosukat, gyerekeik tanárát, a közlekedési rendőrt, a jegyellenőrt, vagy a boltost, ha nem azt és akkor cselekszi, amit ők elvárnak tőle...”), de a Toroczkai–Budaházy páros elképzeléseit magam is károsnak, sőt, veszélyesnek ítélem. Már önmagában az is furcsa, ha valakik felhatalmazva érzik magukat arra, hogy a „nép” nevében járjanak el (nyomozzanak, „büntessenek”, stb.), azt meg egyenesen felháborítónak tartom (ha állami szervek teszik ezt, ha Toroczkaiék), amikor az embereket névtelen feljelentések megtételére bujtogatják. És akkor még fel sem tettük az olyan kérdéseket, hogy tudniillik vajon ki is dönti majd el, melyik – közpénzből fizetett – illető dolgozik meg a pénzéért és melyik nem, vagy azt, hogy kit is tekinthetünk nemzetárulónak. Budaházyék? Az oly sokat meghivatkozott „nép”? Esetleg azok, akik talán éppen Toroczkaiékat vélik nemzetük elárulójának?

Megjegyzem, ez az egész „feljelentősdi, levadászásódi” egyáltalán nem új vagy eredeti. Hiszen a csak minimális történelmi ismeretekkel rendelkezők is jól tudják, hogy mondjuk a sztálini Szovjetunióban szinte tökélyre fejlesztették az ilyen eljárásokat: mindenkitől elvárták, hogy jelentse fel a „nép ellenségeit” – barát a barátot, szomszéd a szomszédot, szülőket a gyermekek, gyermeket a szülők –, akiknek (persze, csak jobb esetben) egyfajta megszégyenítés jutott osztályrészül (például a nevüket és fényképüket kiplakátolták). És bár a retro manapság kétségkívül nagy divat, mégsem gondolom, hogy azokat az időket bárki is visszakívánja.