A győztesek vízummal mennek Amerikába

Azt csiripelik a madarak, illetve Göncz Kinga külügyminiszter is arról szeret mostanában nyilatkozni, hogy George W. Bush szíve végre megenyhült a közép-kelet-európai államok iránt, így már nem tekinti a magyar állampolgárokat potenciális terroristának vagy – nem minden alap nélkül – illegális munkavállalónak. Legalábbis erre enged következtetni az a hír, mely szerint jövő év elejétől várhatóan már vízummentesen utazhatunk az Egyesült Államokba.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Januártól valószínűleg már nem kell vízum Amerikába és ezzel nem kis procedúrától vehetnek búcsút végre a magyarok.
[/caption]

Ezt a kalandvágyó, palimadár magyarok pedig garantáltan ki fogják használni. Én viszont nem hiszek sem a csiripelő madaraknak, még kevésbé a politikusoknak, így még inkább a beígért könnyítés előtt dobbantok Los Angelesbe, ahol novemberben két hétig egy barátomnál fogok lakni. Ott állandóan meleg van, és unatkozó szőke bikinis lányok flangálnak az utcán.

Ennek reményében tárcsáztam a nagykövetség nem bevándorló vízum osztályát. Itt egy géphangon beszélő, de néha azért levegőt is vevő hivatalnok szeptember 18-ra adott időpontot vízuminterjúra. Addig egy hetem volt arra, hogy munka mellett a következő dolgokat csatoljam a kérelmemhez: speciális digitális fénykép, D156-157 vízumkérő űrlapok, meghívólevél, munkáltatói igazolás, útlevelek a születés óta, valamint banki nyugta a 131 dollárnak megfelelő (21 ezer forint) vízumkezelési díj befizetéséről. Nem csoda, hogy virágzik a vízumügyintézés piaca.

Minderre persze nem lenne szükségem, ha csak jövőre utaznék a tengerentúlra. Nem baj, a repülőjegyet már megvettem jutányosan, és valahogy nem akartam elbukni az összeget, ezért nem volt más választásom, mint lelkiismeretesen beszerezni minden papírt.

Először a nagykövetség honlapjáról letölthető vízumkérő űrlapokon akartam túl lenni. Előzőleg úgy informáltak, hogy a 2001. 09. 11-i terrortámadások óta bekeményítettek az amcsik, ezért ne lepődjek meg, ha furcsa kérdésekkel találkozom. „Volt-e valaha fegyveres konfliktusban, akár mint tettes, akár mint áldozat?” – így szólt az első ilyen. „Abból a célból kéri-e bebocsátását az Egyesült Állomokba, hogy ott felforgató, terrorista vagy más törvénytelen tevékenységet folytasson?” – hangzott a második. Erre az álnaiv felvetésre is nemmel válaszoltam, bár Las Vegasban szándékomban áll néhány kaszinót megnézni belülről. Biztos van „Itt a piros, hol a piros?” játékuk is. Abban jó vagyok.

Végül azt is cáfoltam, hogy részt vettem volna emberek üldöztetésében a német náci kormány irányítása alatt, de egyéb népirtáshoz sincs közöm. Nem kevesebb, mint 49 kérdésre válaszoltam a lehető legőszintébben, még a gimnáziumom faxszámát is megtaláltam, amikor kidobott a rendszer. Nem baj, holnap újra megpróbáljuk. Másnap már rutinosan töltögettem a tesztet, megint nem éreztem magamban terrorista hajlamot, ment minden, mint a karikacsapás.

Persze a 21 ezer forintot sem lehet akármelyik bankban befizetni. Csak amelyik a legdrágábban váltja a dollárt. Így megy ez. Zöldfülű módon azt hittem, hogy egy bankban, ha fizetni kell, akkor nem lehet semmi probléma. Nem is lett volna, ha nálam van az útlevél. Nem volt. Az ügyintézőnek az is megfelelt volna, ha fejből emlékszem az útlevél számára. Próbáltam felidézni, derengett is valami, de nem sikerült. Nem baj, holnap is van nap. Mentem is rendíthetetlenül, zsebemben az útlevéllel, a biztonság kedvéért már bemagoltam a számát is. Azt hittem, hogy egy bankban, ha fizetni kell, akkor nem lehet semmi probléma.

Kártyával akartam fizetni. Teljesen hülyének néztek ezért. Szerintem még most is azon nevetnek a banki alkalmazottak, hogy itt járt egy ügyfél, aki egy bankban bankkártyával akart fizetni. Nem baj, feltaláltam magam, kimentem a bank előtti automatához, és teletömtem készpénzzel a tárcámat. Visszamenve a pénztáros eltűnt, pedig megígérte, hogy megvár. Téptem hát egy új sorszámot, vártam hát még egy fertályórát. Majd befizettem a pénzt, megkaptam a nyugtát is.

És elérkezett szeptember 18-a, dossziényi papírjaim között már ott figyelt egy darab speciális fénykép is. Más kérdés, hogy a felkeresett fotográfus állítása szerint minimálisan csak két darab speciális fényképet tud készíteni, ez pedig éppen kétszer annyiba került, mintha csak egyet készített volna. Arra a kérdésre, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége miért éppen az ő stúdióját választotta erre az üzletre, nem adott kimerítő választ. A nagykövetség Szabadság téri épületéről tudva lévő, hogy kordonok veszik körül. A második szűrést katonák végzik, csak az léphet be, aki szerepel a listán. Az előttem érkező hölgy már itt elvérzett, adminisztrációs hiba. A biztonsági kapunál elveszik a mobiltelefont, nehogy kommunikálni tudjak a külvilággal. Bár nincs nyári szezon, azért így is megtelik a terem. Egész jó sorszámot kapok, van esély, hogy egy óra alatt szabadulok.

Az első ablaknál elkérik a papírjaimat, a felére nincs is szükség, feleslegesen dolgoztam. Visszaülök a helyemre, beszédbe elegyedek egy kedves nővel, aki Miamiba készül, repül az idő, alig veszem észre, hogy a második ablakhoz hívnak. Én nem vagyok egy Sólyom László, ezért hagyom, hogy ujjlenyomatot vegyenek tőlem. „Perfect job” – dicsér a köztisztviselő. Szép beszélgetőtársam helyet ad maga mellett. Alig adunk egymásnak tanácsot, hogy a vízuminterjún miként kell pozitív irányba terelni a beszélgetést, amikor már hívnak is. Aki jelzi, hogy tud angolul, annak gyorsabban intéződik az ügye. Kicsit bizalmatlan a hivatalnok, gyanús neki, hogy pont az elnökválasztás alatt akarok Amerikába menni.

Ennek ellenére jóváhagyja kérelmemet, teljes győzelem. Erről beszámoltam a már kissé idegessé váló hölgynek is – ő magyar nyelvű interjút kért, így sokan vannak még előtte –, de győzelmi jelentésemnek fültanúja akadt. „Ma osztogatják a vízumokat. Engem már idén kétszer is elzavartak minden indok nélkül” – fordul hozzánk reménykedve a fiatal leány. Szilikonos száját és kebleit meglátva, én sejteni vélem az okot. Mindegy, jövőre már ő is vízum nélkül mehet dolgozni.

Bőven tíz százalék alatt vagyunk

Jövő év elejétől vízum nélkül utazhatnak a magyar állampolgárok az Egyesült Államokba – jelentette be a külügyminiszter, miután véglegessé vált az erről szóló dokumentum szövege. Göncz Kinga azt ígéri, a hatóságok nem kérnek majd az utasoktól magánéletre vonatkozó adatokat. Korábban felvetődött, hogy a vízummentességért cserébe az amerikai hatóságok túl sok, már-már személyiségi jogokat is sértő adatokat kérnek majd az utasoktól. Ezt megerősítette April Foley, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is, aki szerint csak olyan adatokat kérnek, amelyeket egyébként is megadnak az emberek légitársaságoknak és utazási irodáknak. Ez azt jelenti, hogy jövő év elejétől nem kell fizetni több mint száz dollár vízumdíjat, nem kell megjelenni az amerikai nagykövetségen, és nem kell részletes, személyes tájékoztatást adni a beutazásról. Az Egyesült Államok minden év október elején vizsgálja meg, hogy a vízumköteles országokból hány vízumkérelmet utasítottak el az előző egy évben. Csak az az ország kaphat vízummentességet, ahol az elutasítások nem haladják meg a kérelmek tíz százalékát. Göncz Kinga szerint „bőven a tíz százalék alatt vagyunk”.