Ellenség kerestetik

Hát, a szocialistáknak baromira össze kell kapniuk magukat, ha csak fele olyan jó ellenséget is akarnak találni a legnagyobb ellenzéki párt (no, és természetesen a Semjén Zsolt által vezetett szövetséges) számára, mint amilyen a lemondását a hétvégén bejelentő Gyurcsány Ferenc volt. És a  a siker még ebben az esetben sem garantálható, hiszen a távozni kívánó  miniszterelnök szinte minden szempontból ideális „céltábla” volt..., nem elég, hogy a Kommunista Ifjúsági Szervezetben szocializálódott, hogy a neje, Dobrev Klára a Horn Gyula kabinetirodáját vezető, később számos bankban igen fontos funkciót betöltő Apró Piroska leánya, illetve a zsidó anyától származó, az 56-os forradalom utáni „rendcsinálásban” is jelentős szerepet vállalló Apró (Klein) Antal unokája, hogy miniszterelnökként a zsidó Sebestyén családtól az 50-es években elkobzott villát rendeztette be – és használja ma is – kormányfői rezidenciának..., nos, mindemellett még egy túlmozgásos, olykor-olykor széles gesztusokkal, színpadiasan (modorosan?) beszélő figuráról van szó, aki időnként „kurvaországol” egy kicsit, és aki azt is beismerte – jóllehet az akaratán kívül –, hogy „nem csináltak semmit”, legfeljebb „böszmeségeket”, hogy „elkúrták” a dolgokat, és hogy hosszú időn át össze-vissza hazudoztak a választóknak. Igen, az ominózus őszödi igazságbeszédről/hazugságbeszédről (nem kívánt rész törlendő) van szó, amely egyrészt amortizálta Gyurcsány tekintélyét és szavahihetőségét,  másrészt pedig döntő szerepet játszott abban, hogy az ellenzék 2006 ősze óta nemcsak negligálhatta a kormányfőt (lásd a parlamenti kivonulósdist), de megállás nélkül támadhatta is, amíg az kénytelen volt feladni az egyre reménytelenebbnek látszó küzdelmet.

Na, ehhez képest bizony elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik olyas valakit találni, akit a Fidesz ugyanilyen (vagy akár csak hasonló) vehemenciával és eredményességgel ostorozhat...,  mert bár az évek során Gyurcsányra aggatott jelzők csereszabatosak, következésképpen bárkire minden gond  nélkül átvihetők, azért mégsem venné ki jól magát, ha holnaptól Surányi, Bajnai, Glatz vagy bárki más lenne „hazudós”, „hibbant Néró”, meg tudom is én, mi minden még, így aztán Orbán Viktoréknak e tekintetben a lehető leghamarabb új stratégiát kell kidolgozniuk, de még inkább új cseszegetni valót kell találniuk. Átmenetileg persze, e célra megteszi az MSZP is (lásd Orbán tegnapi nyilatkozatát, amely szerint „egy bukott párt nem alakíthat kormányt”), ám a legcélravezetőbb mégiscsak az lenne, ha egy konkrét személy testesítené meg a minden szemétségre kapható ellenséget. Hogy ez mennyire így van, azt nemcsak Gyurcsány esete bizonyítja, hanem a Fidesz-elnöké is, már amennyiben a szocialisták leghatékonyabb fegyvere egészen a legutóbbi időkig az Orbán visszatérésével való fenyegetés volt, jóllehet e módszer – amellyel amúgy a legkitartóbban Debreczeni József kísérletezik – az emúlt esztendők folyamán nem csupán megkopott, de a hatásosságából is sokat veszített. Ám bárhogy is van, annyi biztos, hogy a támadhatóság szempontjából valóban egy telitalálatos szelvénnyel felérő Gyurcsány hátrébb lépése nem jelentéktelen érvágás a Fidesz számára..., amely szerintem most bőven beérné egy „lottó 4-essel” is.