És a csapos közbeszól...

Ha az ember munkája olyan, hogy naponta kénytelen figyelemmel kísérni az ország és a nagyvilág napi történéseit, legalábbis furcsának tűnhet, ha éppen azokat a híreket nem olvassa el, amelyek a hazai kormányalakítás legújabb fejleményeiről szólnak. Márpedig én az elmúlt időszakban több mint kínosan ügyeltem arra, hogy a lehető legkevesebbet tudjak meg a Bajnai Gordon-féle (háttér)tárgyalásokról, lévén nem akartam a kelleténél is jobban felidegesíteni magam..., azok az információk ugyanis, amelyek a kormányfőjelölt, illetve az MSZP és a liberálisok első megbeszéléseiről kiszivárogtak, csak és kizárólag arra voltak jók, hogy alaposan felhúzzák az embert. Mert bár nem vagyok politikus, miniszterelnöki ambícióim meg kölönösképpen nincsenek, úgy gondolom, egy olyan kabinet létrejöttének, amelynek azonnal – vagy még annál is előbb – egy eddig soha nem látott mérvű gazdasági válságot kell kezelnie (hogy az ehhez társuló társadalmi problémákról már ne is beszéljünk), nem feltétlenül arról kellene szólnia, hogy akkor most az SZDSZ kifogást emel-e valamely személy ellen, hogy a szocialisták képesek lesznek-e az „erős embereiket” valahogy benyomni az újonnan felálló kormányba, azaz hogy mi lesz a Kiss Petivel, a Veress Janival, a Hiller Pistával, no, meg persze a Szekeres Imrussal..., márpedig a történet ezidáig javarészt erről szólt. És hogy a sztori még komikusabb  legyen, felbukkant a színen Kóka János is..., a liberális párt országgyűlési a szállongó hírek szerint könnyen kivonulhat majd a hozzá hűséges kilenc  képviselőtársával együtt Bajnai mögül, amennyiben az Kákosy Csabát, a gazdasági miniztérium korábbi vezetőjét jelölné a tárca élére a Kóka által támogatott Hónig Péter helyett, aki ez idő szerint a Budapesti Erőmű Zrt. vezérigazgató-helyettese.

No, már most, ha az előbb arra utaltam, hogy a szocialisták ilyen és olyan szándékoktól vezérelt – ám az esetek zömében kevéssé méltányolható – „kavarása” számomra erősen visszatetsző, akkor a Kóka-féle akciózás (ismétlem: ha ez az ultimátum igaz) maga a pofátlanság csimborasszója. Igen, ugyanis Kóka személyében egy olyan valaki próbál meg tetszelegni a „királycsináló” szerepkörében, akinek a politikai pályát eddig szinte csak fiaskók jellemezték. Nem elég, hogy kitartó, szívós munkával leküzdötte magát Magyarország összes népszerűségi listájának a legeslegaljára, meg hogy a gazdasági tárca élén sem csinált semmi emlékezeteset (hacsak a  Hankook betelepítését nem tekintjük ilyennek, jóllehet e „fegyverténnyel” utóbb nem szívesen dicsekedett), a Szabad Demokratákat Szövetségét is a nullához közelire sikerült amortizálnia..., és akkor még egyetlen szóval sem emlékeztünk meg az SZDSZ elnöki székének az elveszítéséről, pláne meg annak megszerzéséről, amely történet a feledés jótékony homályába merült, noha az elnökválasztási botrány, az először letagadott, és később is csak ímmel-ámmal vizsgálgatott csalás százalékokban mérhető károkat okozott a liberálisok számára. És most ez a „kudarcgyáros” próbálja meg osztani (vagy inkább keverni?) a lapokat, amely tény már önmagában is nagyon elég ahhoz, hogy a normálisabb embereknek egy jó időre elvegye a kedvét a leendő Bajnai-csapattal kapcsolatos hírek böngészésétől. Mert az odáig még csak rendben van, hogy a kormányalakítást kisebb-nagyobb alkuk kísérik (így van a világon mindenütt), de hogy ezt a folyamatot egy gazdasági válság kellős közepén, úgymond vészhelyzetben is levitézlett –  a „csapos” szerepére kárhoztatott – emberek akarják irányítani..., nos, ez olyan hungaricum, amelytől szívesen eltekintenék.