A föld alatt is jártunk

Tamási idén, 2010-ben is találkozót szervezett a németországi és lengyelországi testvérvárosaival, Isernhagennel és Suchy Las-szal. Ennek a csereprogramnak köszönhetően látogathatott el kis csapatunk – hat diák és két tanár – a Béri Balogh Ádám Gimnáziumból Németországba, hogy megismerhessük más országok történelmét, hagyományait, gyarapíthassuk nyelvtudásunkat, és nem utolsó sorban új barátokat, levelezőtársakat szerezhessünk.

Így hát egy júniusi napon, azaz hajnalon felkerekedtünk, buszba pattantunk, s röpke tizenhárom órás út után megérkeztünk szálláshelyünkre, Bad Hersfeldbe, egy német kisvárosba. Kezdetben félve ejtettük ki a német szavakat, német társaink pedig lassan és artikulálva beszéltek hozzánk, néha-néha összemosolyogtak egy-egy eltévesztett névelőnkön vagy a kiejtésünkön, de látva, hogy szobatársaink, a lengyelek sem boldogulnak könnyebben, kicsit felbátorodtunk.

Aztán rájöttünk, muszáj valahogy megértetni magunkat a többiekkel, ha olyan nagy problémákra keresünk megoldást, mint hogy hogyan cselezzük ki a tanárokat és szökjünk át egymás szobájába villanyoltás után. Rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, s nagyon változatos programokon vettünk részt. Ellátogattunk a merkers kieselbach-i sóbányába, ahol egy kis időre igazi bányászokká válhattunk, ugyanis leereszkedtünk 800 méter mélyre a földfelszín alá.

Bár csákányt nem kaptunk, de sisakot a fejünkre igen, s a föld mélyén való száguldozás a tető nélküli buszokkal felért egy igazi hullámvasúttal. A kenutúra a Fulda folyón igen kalandosra sikeredett: kezdő kenusok lévén sikerült párszor megtalálnunk a partfalat és felborulnunk. Pár papucs és evező ugyan elúszott, de mi jól szórakoztunk, az elveszett tárgyak nagy részét pedig megleltük néhány kilométerre a baleset helyszínétől, a partra vetve. Lipcsében ellátogattunk a 91 méter magas Népek Csatája emlékműhöz, mely a Napóleon felett aratott győzelemre hívta fel figyelmünket.

Kirándulásunknak igen komoly üzenete is volt: Point Alpha-nál, ahol egykor a vasfüggöny állt, bemutatták a fal felépítését, működését, így egy kicsit átérezhettük az akkor szétválasztott családok tragédiáját. Utazásunk második részében Berlint térképeztük fel: ismereteket szereztünk a város történelméről, legfontosabb részeiről egy buszos városnézés során. Láttuk a berlini fal maradványait, melynek keleti oldalát 1990 óta, egy graffiti-verseny alkalmából különböző színes alkotás borítja. Nagy örömünkre a sok festmény között még egy Trabantot is felfedeztünk a falon, mely ennek a versenynek a győztese volt. 

Később hajókáztunk a Spree folyón, megnéztük a Holokauszt-emlékművet, s még a Bundestagba is betekintést nyertünk. Az egyik legérdekesebb de egyben leghátborzongatóbb élmény Berlinben az atombunker meglátogatása volt. A félhomály és a kék neonfények, a hanghatások keveréke egy kicsit olyan érzést keltett bennünk, mintha egy háborús film kellős közepén lennénk. A tíz nap rendkívül kellemesen telt el, s ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek a lehetőségért!

A német nemzeti öntudat

Ottartózkodásunk alatt még nagyban folyt a labdarúgó-világbajnokság, s mikor a német válogatott játszott meccset, Berlin utcái nemzeti színekbe öltöztek, zászlókba csavart emberek árasztották el a várost, kezükben dudákkal, fejükön parókákkal. A győzelem után ez az állapot még fokozódott, a főváros átváltozott egy nagy fekete-piros-sárga forgataggá, s a kocsik dudáját és az éneklést még hajnalban is hallani lehetett.

A cikk szerzője a Tamási BBÁG tanulója